Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 19 (254. szám) - Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítása című törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - OSZTOLYKÁN ÁGNES (független):
559 kipróbálni persze menjenek, de jöjjenek vissza. Azonban azon is el kellene gondolkodni, hogy ahhoz, hogy a fiatalok itt ma radjanak vagy visszajöjjenek, ahhoz egy élhető Magyarországra lenne szükség. Ezen kellene önöknek dolgozniuk, nem pedig a hallgatók korlátozásán, munkahelyeket kellene teremteniük, az otthonteremtés kérdését kellene a fiataloknak megkönnyíteniük, a gyermek ek napközbeni ellátásán kellene javítaniuk. Ezt az eszeveszett rombolást, amit önök a közoktatásban is véghezvittek, ezt kellene valahogy megfékezni. Ha már a felsőoktatásban sikerült megfékezni Hoffmann Rózsa államtitkár asszonyt, hogy kivették a kezéből ezt a tárgyterületet, próbálják meg ezt az utat követni a közoktatás területén is. A Fidesz társadalompolitikájára tipikusan jellemző, hogy nem az okokat, hanem a következményeket kezeli, azt pedig kifejezetten rosszul. A röghöz kötés, mint mondtam, európa i uniós jogot sért. A munkavállalók szabad mozgását, a munkahely szabad megválasztásának jogát. Amikor válságba került a felsőoktatás a drasztikus forráskivonások miatt, akkor talán azon kellene minden erejükkel dolgozniuk, és azzal kellene foglalkozniuk, hogy ezt a krízist és a káoszt elhárítsák, az okokat megszüntessék, és valamifajta élhető alternatívát és konstrukciót tudjanak mutatni a jövő értelmiségének. Ebben az alaptörvénykiegészítésben szerepel a felsőoktatási intézmények gazdálkodásának állami f elügyelete is, ami egyértelműen az egyetemi önállóság, az egyetemi autonómia felszámolása felé vezető út. Ezzel alkotmányosan is megágyaznak az egyetemekre küldött kormánymegbízottaknak és a kancellároknak az elkövetkezendő munkájukat tekintve. Ezzel össze függésben van természetesen az is - és ezt is nagyon jól látjuk , hogy a kormány az egyetemekre próbálja rátolni a felelősséget a kialakult felsőoktatási krízis miatt. Az intézmények nem lépték meg a szükséges racionalizáló lépéseket, nem szüntettek meg, vontak össze felesleges szakokat önök szerint, ezért azt gondolják, hogy akkor vigyék el ők a balhét. Továbbá a gazdasági működésre való rátelepedéssel könnyebb lesz a vidéki felsőoktatási intézményeket bezárni. Az már természetesen önöket nem zavarja, hog y ha megnéznek bizonyos statisztikákat, hogy mondjuk, mit okozna, milyen térségbeli nagyon komoly munkaerőpiaci és társadalmi mobilitási problémákat fog okozni, mondjuk, a szolnoki főiskola bezárása, az önöket már nem érdekli. Önök nagyon komolyan egy kik övezett úton haladnak, amiben minden legitimációt a kétharmad által kívánnak életre kelteni. Ezzel szemben mi, a Lehet Más a Politika képviselőcsoportja azt mondjuk, hogy elég az autonómia szűkítéséből, elég a felsőoktatás felszámolásából, nem kell gyámság alá helyezni az egyetemeket, helyette biztosítani kellene a megfelelő finanszírozást. A FideszKDNP kormányra kerülése óta a felsőoktatás finanszírozásának több mint harmadát elvonták, és ezzel egy nagyon súlyos finanszírozási krízist teremtettek. Mondhat ják most önök azt, hogy változások fognak itt elindulni azzal, hogy az ELTE korábbi rektorát nevezték ki felsőoktatási államtitkárnak. Egy kicsi disszonanciát szeretnék mutatni azzal, hogy Klinghammer úr mit nyilatkozott 2005ben és 2013ban. 2005ben azt nyilatkozta, hogy: “A piacgazdaság beköszöntével a hazai kvalifikált munkaerő jelentős része légüres térbe került, ahonnan a saját egzisztenciája szempontjából kitűnő megoldásnak bizonyulhatott, ha tudását külföldön, megfelelő fizetésért értékesíteni tudta , illetve tudja. Megjegyzem: ezt a folyamatot nem szabad központi akarattal korlátozni, nem lenne sem demokratikus, sem célravezető megoldás” - mondta ezt Klinghammer 2005ben. Ezzel szemben 2013ban már a következőket mondja: “Senkit nem akar senki röghöz kötni, de abban az erkölcsi kérdésben nem lehet engedni, hogy aki igénybe kívánja venni a társadalom segítségét tanulmányai finanszírozásához, tudását annak a közösségnek a javára hasznosítsa, amely kitanította őt.”
