Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. június 11 (288. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (Jakab István): - CSÓTI GYÖRGY (Fidesz):
5286 Az egyes gazdasági tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának lezárására - a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében - nem került sor. A képviselők benyújtották indítványaikat, a részletes vitát most lezárom. A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan a következő ülésünkön döntünk. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖ K (Jakab István) : Most a napirend utáni felszólalások következnek. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Csóti György képviselő, Fideszképviselőcsoport. Megadom a szót ötperces időkeretben. CSÓTI GYÖRGY (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Há z! Kedves Képviselőtársaim! A “békének” nevezett trianoni szerződést diktáló nagyhatalmak felelőtlensége és a kisantant féktelen mohósága 1920ban a meggondolatlanul összebarkácsolt délszláv államhoz csatolta Vas vármegye és Zala vármegye déli részét. Ezt a területet a SzerbHorvátSzlovén Királyság, a későbbi Jugoszlávia, az Olaszországban és Ausztriában hagyott szlovénokért kapta mintegy kárpótlásul. A ma Muravidéknek nevezett területen 1921ben 92 ezer lakos élt, közöttük 22 ezer magyar. A magyarok túlny omó többsége a muraszombati és a lendvai járásban lakott, az új magyar határ mentén, 90 százalékos részarányt adva ezeken a területeken. A trianoni határ itt is arcul csapta a magyarságot. Az őrségi és göcseji tájegység elszakított részén, a Mura bal partj án rohamosan csökkent a magyar lakosság már a két világháború között. Az értelmiség nagy része elmenekült vagy elüldözték, az új állam erős asszimilációs politikába kezdett. Olaszországból és Ausztriából érkező szlovénokat telepítettek ide, a nagybirtokok felszámolásakor magyar nemzetiségű nem kaphatott földet. Mindez további kivándorlást gerjesztett, és növelte az asszimilációs hajlamot. Az 1991es népszámlálás adatai szerint már csak 8500an vallották magukat magyarnak a Muravidéken. Számuk tíz év múlva 6 200ra csökkent. Azonban létszámuk valószínűleg ennek kétszerese, mert a vegyes házasságok nagy száma és az erős asszimilációs hajlam miatt nem mindenki vallja magát magyarnak a számlálóbiztosok előtt. Anélkül, hogy csökkenteni kívánnám a több mint két évt izede önállóvá vált Szlovénia érdemeit, ilyen körülmények között könnyű volt megadni a kulturális autonómiát és egyéb kiváltságokat a pár ezres kisebbségnek. A szlovén alkotmány államalkotó tényezőnek ismeri el az országban élő őshonos magyar és olasz kise bbséget, külön fejezetben rendelkezik az őket megillető különleges jogokról. Az olaszok száma nagyjából megegyezik a magyarokéval. A magyar és az olasz nemzeti közösség az oktatás, a kultúra és a tájékoztatás területén, valamint az anyaországukkal való kap csolattartás terén különleges lehetőségekkel rendelkezik, amit a szlovén állam anyagilag is támogat. Az alkotmány kimondja, hogy a két kiemelt kisebbség alanyi jogon egyegy saját képviselőt küldhet a szlovén parlamentbe, emellett szlovén politikai pártokr a is szavazhat. Az 1994ben életbe lépett, nemzeti közösségek önigazgatásáról szóló törvény helyi szinten is biztosítja számukra az önkormányzati képviseletet. A magyarok és az olaszok által lakott területeken az adott nemzeti közösség nyelve is hivatalos nyelvnek számít. A magyarok és az olaszok együttesen Szlovénia lakosságának 1 százalékát teszik ki. A 10 százalékot kitevő szerb, horvát és bosnyák népességnek nem járnak hasonló kiváltságok. Az ideálisnak tűnő, példaértékű rendszer azonban nem működik mar adéktalanul a gyakorlatban. Egyrészt a többségi nemzet magyarokkal együtt élő tagjai nem mindig tolerálják a kiváltságokat, másrészt a magyar nemzeti közösség különböző forrásokból származó belső öntudatzavarai hátráltatják a megvalósulásukat. Ilyen problé ma például a magyarok körében már 50 százalékot meghaladó vegyes házasság.
