Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. június 11 (288. szám) - A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SNEIDER TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
5243 Megint csak egy félreértést szeretné k eloszlatni, hiszen ez is elhangzott vezérszónokiban is, azt hiszem, éppen Balla György képviselőtársam részéről, hogy a kórházakban a halottöltöztetés része az OEP által finanszírozott tevékenységnek. Nem, nem része, kérem szépen! (Balla György: De az!) Fizetni kell érte. Nem tudom, ön melyik kórházban intézte, amint elmondta, a halottal kapcsolatos teendőit. Én az egri kórházban intéztem, és úgy tudom, országosan is teljes mértékben külön kell fizetni mindenkinek a boncmester számára, ha felöltöztetve sz eretné az elhunytat újra látni. (Balla György: Kivéve a szociális temetést!) Méghozzá nagyon komoly, tízezer forintos összeget kell erre kifizetni. És ez még csak az alap, hiszen egyébként vannak különböző más kérések is, és nyilván akkor még többet kell a dni. Tehát az öltöztetés, ahogy benne van a törvény szövegében is, ebben az esetben, a szociális temetés esetében bizony akkor is, ha kórházban hunyt el valaki, vagy odaszállították, mert miután valaki otthon elhunyt, hűtött helyre kell szállítani, és ha n incs más lehetőség, kórházba szokták szállítani. Tehát ha kórházban hunyt el az illető, akkor bizony napok múltán kellene a törvény alapján felöltöztetnie annak, aki választja, mert kénytelen választani a szociális temetkezést. Hiszen ha megnézzük, mert lá tom, Balla úr a fejét csóválja, látható, hogy miről is kell gondoskodnia az államnak; amiről gondoskodnia kell, az a hűtés, a szállítás és a hamvasztás. Ebben nincs benne sehogy sem, akárhogy nézem a (3) bekezdést az, hogy az öltöztetést az állam vállalná. Természetesen mi, a Jobbik Magyarországért Mozgalom számos módosító javaslatot terjesztettünk be, már most elkészült 11 darab belőle, és ebben pontosan azt indítványozzuk, hogy szociális temetés esetén ezek az egyébként sokszor valóban kegyeletsértő dolgo k ne terheljék az elhunyt hozzátartozóját. (Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A másik fontos dolog, ami szóba került már, a hagyományőrzés. Úgy gondolom, talán a képviselőtársaim is tudják, hogy a Kárpátmedence különbö ző területein különböző hagyományok léteznek. Vannak, ahol siratóasszonyok végezték a temetés különböző szertartásait, a mosdatást, öltöztetést, van, ahol a szomszédok vállalták ezt, van, ahol valóban a családtagok végezték. Ez tájegységenként változott. ( 12.00) De úgy gondolom, hogy egyrészt, nyilván sajnos, ez a hagyomány gyakorlatilag már megszűnt Magyarországon. Ritka az, amikor a falusi emberek összefognak még, és mondjuk, kiássák a sírt; bár ez egy jó példa és támogatandó példa, amikor ezt megteszik. Nagyapámnál öt évvel ezelőtt így történt a sírásás, és ez egy szép dolog. Csak, kérem szépen, ilyen hagyományőrzést elvárni akár vidéken, ahol már gyakorlatilag olyan falvak vannak, ahol nincs fizikailag alkalmas ember rá, mert mondjuk, egy település, mond hatnám Kisfüzes települést Heves megyében, ahol az utóbbi 10 évben a település egyharmada eltűnt, és csak nyugdíjasokból áll a közösség, és lehetne még sorolni ezeket a dolgokat. Nem lehet elvárni ezektől az emberektől, hogy adott esetben, ahogy már itt vo lt róla szó, mínusz 20 fokos hidegben sírt ássanak vagy bármi hasonló tevékenységet folytassanak; illetve hát megszűnt már az, hogy a siratóasszonyok mosdassanak otthon, ezeket a munkálatokat elvégezzék. Ezt újra rákényszeríteni, mert itt rákényszerítésről van szó (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem figyelsz!) , a lakosság egy részére, és melyik részére, hát a szegényebb részére természetesen, aki nem tudja megfizetni ezeket a szolgáltatásokat, enyhén szólva morbid. Mert ha már hagyományőrzést kíván a kormán yzó párt teremteni, vagy ezt hangoztatják a képviselői, akkor ne csak a szegényekkel kapcsolatban gondolják úgy, hogy nekik kell ezeket a hagyományokat ápolniuk, amelyekről önök beszélnek, és amelyek egyébként nem is úgy vannak, ahogy sokszor elmondják. Fo ntosnak tartom megjegyezni, hogy a társadalmi kettészakadás eredményeképpen már nagyon sokan számíthatnak hasonló temetésre, mint a szociális temetés, és nem tartjuk társadalmilag igazságosnak, hogy ha valaki, mondjuk, 40 vagy 45 éven keresztül ledolgozta az életét, akkor ilyen típusú temetésre legyen jogosult. Azért mondom mindezt, mert ma Magyarországon, ahogy az elején is elmondtam, nagyon sokan hiába dolgozzák le az egész életüket, mégsem tudnak félretenni szinte
