Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. június 11 (288. szám) - A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - VARGA LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
5239 kistelepülésen pár százezer forint is lehet nagy tétel, de nem igaz, hogy ezt a kormány nem tudja számukra biztosítani. (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Szerintem ebbe az irányba kellene elmozdulni, és ezt a t örvényjavaslatot pedig visszavonni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka Varga László képviselő úr. Megadom a szót, p arancsoljon, képviselő úr! VARGA LÁSZLÓ , a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Először is szeretném Balla György képviselőtársamnak megköszönni azt, amit elmondott, szívemből szólt. Ugyanakkor Lendvai Ildikó pedig egyszerűen kegyel etsértő felszólalást eszközölt. Ez a véleményem. (Dr. Józsa István: Az előterjesztés, az ilyen!) Engedjék meg, hogy úgy szóljak hozzá, és úgy mondjam el az úgynevezett vezérszónoki hozzászólást, hogy 52 évi lelkészszolgálatom alatt körülbelü l 2500 temetés van már mögöttem. Azt hiszem, közülünk talán én voltam legtöbbször temetőben, és találkoztam szegénnyel, gazdaggal, köztemetéssel és nagy flanccal végbemenő temetéssel. Ugyanakkor azt is tudom és tapasztaltam, és meglepődve hallottam a város ban felnőtt és elvárosiasodott képviselőtársaimtól, hogy megbotránkoznak azon, hogy a családnak magának kell felöltöztetni, megmosdatni, elkészíteni a halottat, vagy éppen a közösségnek, amelyben élt, vagy a családnak kell a sírt kiásni. (Mirkóczki Ádám: M i van az egyedülállókkal?) Ez ma még mindig él, az utóbbi is, az első pedig természetes dolog, hogy ha valaki otthon hal meg, akkor úgy adjuk át a temetkezési vállalkozónak, hogy rendbe tesszük elhunyt szerettünket. A falvainkban pedig ismerős, sőt arra bü szke a család (Mirkóczki Ádám: Mi van az egyedülállóval?) , ha minél több ember van ott, férfi van ott a sírásásnál és a betemetésnél. (Mirkóczki Ádám: És az özvegy?) Tehát ez nem idegen, legfeljebb az urbanizált embernek. Tehát a törvényjavaslat nem olyan dolgot hoz elő, ami teljesen idegen lenne a magyar embertől. Föltétlen szükséges volt hozzányúlni a jelenleg érvényes temetői törvényhez, nyilván több szempontból is, én hármat jegyzek meg. Az első, hogy bejött a szociális temetés fogalma, ezt tisztázni ke llett. A második, ami nagyon sok botrányt okozott az elmúlt esztendőkben, hogy nem volt követhető a hamvak útja, és hol itt, hol ott találtak urnát vagy szétvert urnát, vízben, mezőben, szemétdombon, mindenütt. A harmadik pedig, ami miatt kellett törvény, hogy a piacon olyan vadkapitalizmus kezdett eluralkodni, hogy valóban, ahogy Balla György képviselőtársam mondta, ott állnak a vállalkozók az egészségügyi intézménynél, és a boncmesterrel lepaktálva keresik a “k uncsaftot”, és próbálják minél jobban megvágni egyegy temetés alkalmával. Mind a három probléma fennáll. Én nem mondom, hogy ez a törvény mind a három problémát gyökerestül megoldja, elrendezi, helyre teszi, de elindít bennünket egy úton, amely a rendezés útja. Érdekes módon Lendvai Ildikó fél a rendtől, nem is tudom, miért. Egyébként alapvető dolog az, amit az eredeti törvény is kimond, hogy a tisztességes és méltó temetés mindenkinek alapvető joga, szegénynek és gazdagnak egyaránt. Éppen ezért, mert a sz egény ember szemérmes ember is, a köztemetés mellé behozza a törvény a szociális temetést; a szociális temetést, amelynek lényege az, hogy részt vesz benne költségileg az állam, illetve az önkormányzat, a temetőfenntartó, és részt vesz benne a család is. M egoldja azt, hogy mégse köztemetés, hanem normális, rendes, tisztességes temetés. Egyetlenegy dolgot föltétlen szükséges, és keresni fogom én magam is azt a módosítót, amellyel egy kicsit lehet finomítani azt, hogy azért minden szociális temetésnél meg kel lene nézni azt is, hogy milyen örökséget várhat az, aki szociális temetést választ, mert ismerjük az emberek kapzsiságát, különösen az időseket kihasználó hiénákat az emberek között is.
