Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. június 11 (288. szám) - A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - BALLA GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
5233 fizikai valóságában is, hogy utolsó útjára kísérem, viszem a koporsóját vagy ur náját, és én bocsátom végső nyughelyére. Ez tisztelet, nem teher, tisztelt képviselőtársaim. A harmadik kritika e körben az elhunyt öltöztetését mint személyes közreműködést érte. Őszintén bevallom, tisztelt képviselőtá rsaim, hogy ezzel a kritikával nemcsak nem értek egyet, de erősen meg is döbbentem rajta, hiszen ez gyakorlatilag csak az öregkori békés elmúláskor lenne a család feladata, a kórházban elhunytak vagy a kórházban boncolásra szállított halottak esetén ez szó ba se kerül. Ebben az esetben teljesen egyértelműen a kórház köteles ingyenesen gondoskodni a halott öltöztetéséről, temetésre történő előkészítéséről. Ami a kritikában számomra a megdöbbentő volt, az az, hogy éppen azt bírálta, ami a legtermészetesebb, am i az ember lelkéből fakad. Ki az, aki idős hozzátartozóját nem megmosdatva, nem ünnepi ruhába öltöztetve adja át a temetkezési szolgáltatónak, majd viszi el a halottasházba? El tudják képzelni, képviselőtársaim, hogy ugyanaz az ember, aki hónapokon kereszt ül áldozatkészen ápolta beteg édesanyját vagy édesapját, aki naponta többször mosdatta, öltöztette, aki minden percben gondját viselte, aki minden szeretetét felé fordította, éppen az az ember, az a leány vagy fiú az édesanyja utolsó útja előtt nem tenné e zt meg? Ugye, ezt önök sem gondolják komolyan, tisztelt képviselőtársaim. A negyedik kritika a szociális parcellát érte. Az ellenérveket nagyjából úgy tudnám összefoglalni, hogy majd gondozatlan, elhanyagolt sírhelyekbe fognak kerülni a szegény emberek. Vo lt, aki egyenesen szégyenparcelláról beszélt. Meggyőződésem, hogy ez az ellenvetés nemcsak teljesen alaptalan, de bántó is a szegényekkel szemben. Én sokkal többre tartom a magyarokat annál, mint hogy a szegénységet szégyennek tartsák. A temető üzemeltetőj e nem tehet különbséget a szociális és egyéb parcellák között. Amit a temető egész területén biztosítania kell, azt a szociális parcellában is meg kell tennie. A sír gondozottsága pedig, tisztelt képviselőtársaim, mindig a családon múlt, nemcsak a szociáli s parcellában, hanem mindegyik sírhelyen. Kérem az ellenzéki képviselőtársaimat, ne bélyegezzék meg a szegény embereket azzal, hogy ők ne akarnának vagy nem lennének képesek elhunyt szeretteik sírját legalább olyan tisztességgel gondozni, mint akik gazdaga bbak, mert sajnos az önök bírálata erről szól. Én elhiszem, hogy nem ezt akarták mondani, én elhiszem, hogy nem gondolták végig, és hogy nem bántó szándékkal mondták, amit mondtak, de nagyon kérem önöket, értékeljék át a mondandójukat. Az pedig nyilvánvaló , hogy a temető egész területére kiterjeszteni a szociális temetést, a családi közreműködés lehetőségét képtelenség. A magyar temetők elöregedtek, ugyanabba a sírban bizony háromszornégyszerötször is temettek már, és a jogi értelemben vett porladási idő nem jelent valódi porladást. Annak senkit nem szabad kitenni, akinek nem ez a szakmája, nem ez a hivatása, hogy csontmaradványok között kelljen kiásnia elhunyt családtagja sírját. Ezért van szükség a szociális parcellára, és nem azért, amit az ellenzéki ké pviselőtársaim állítanak. A személyes közreműködés mértéke a hozzátartozó választásától is függ. Amennyiben hamvasztásos temetés mellett dönt, az urna búcsúztatása, elhelyezése sem közegészségügyi, sem fizikai megterhelést nem jelent, mégis megadja a lehet őségét, hogy a hozzátartozók kegyelettel eltemethessék hozzátartozójukat. A legfontosabbat még egyszer kiemelném: az ingyenes, az eltemettető közreműködésével végzett temetésre csak abban az esetben kerül sor, ha a család ezt kéri. Semmiféle kényszer erre nézve nincs, anyagi természetű sem. Hiszen a köztemetés egyébként bevált, de személytelen rendszere a továbbiakban is működni fog, azt bárki igénybe veheti, akinek nincs módja elhunyt hozzátartozóját eltemettetni. Ne beszéljen tehát senki bármiféle kénysze rről, hiszen ez csak egy lehetőség - egy lehetőség, amire igény van. Ha valaki ezt nem választja, és mint eddig, a köztemetés intézményéhez fordul, azt ugyanúgy szabadon megteheti. Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy személyes példával támass zam alá a családi közreműködéssel megvalósítandó ingyenes temetés fontosságát. Tavaly meghalt egy barátom édesanyja. A barátom egy egyszerű ember, kőműves. Hol van munkája, hol nincs. Találkoztam vele azon a napon, amikor az édesanyja meghalt, természetese n a temetést intézte. Beszélgettünk,
