Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. június 10 (287. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SPALLER ENDRE, a fogyasztóvédelmi bizottság előadója: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ROGÁN ANTAL (Fidesz):
5136 Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgattam itt az előttem elhangzott hozzászólásokat, és én megértek minden ellenzéki próbálkozást, de azt azért tegyük hozzá, hogy az én véleményem szerint egy törvényjavaslatot úgy kel l megnézni, hogy mi ezzel a cél, mit lehet ezzel elérni, megfelele ez nemzetközi tendenciáknak, máshol hogyan csinálják. És bármelyik ilyen szempontból is vizsgáljuk meg, akkor azt látjuk, hogy egyébként a világon mindenhol, ahol újraszabályozáson gondolk oznak ezen a területen, ez az irány. Mindenhol azt gondolják, hogy egyébként meg kell erősíteni a pénzügyi felügyeletet abban a formában, hogy a mikro- és a makroprudenciális jogok egy helyen legyenek. De mit jelent ez az egyszerű polgár szempontjából? Én inkább innen indulnék ki. Az egyszerű polgár szempontjából ez azt jelenti, hogy egy hatékonyabb és erősebb felügyelet, egy hatékonyabb és erősebb hatóság lesz képes arra, hogy védje az ő pénzét, illetve védje az ő fogyasztói érdekeit a pénzintézetekkel sze mben. És én azt gondolom, hogy ez az, amire elsősorban szükség van, egyszerre kell védeni a betétesek pénzét, és egyszerre kell védeni a hitelfelvevők érdekét. Azt kell mondjam önöknek, ha lett volna ilyen intézmény Magyarországon hét évvel ezelőtt, akkor azt hiszem, hogy ma nem kellene foglalkoznunk a devizahitelek problémájával, mert akkor egyébként nagyon jól tudta volna egy olyan hatóság, amelynek a kezében az összes ilyen jogkör ott van, hogy a devizahitel bevezetése kockázat a fogyasztó szempontjából, mert nem tudja, hogy mi az, amit megvásárol, nincsen tisztában a kockázataival, és később sokkal többet kell majd fizetnie. Kockázat a bankok szempontjából, mert azt jelenti, hogy kockázatos hitelekkel lesznek tele egyik pillanatról a másikra, hiszen az e mberek, amikor felveszik a hitelt, nem tudják, hogy mennyit kell fizetni érte később, akkor azt követően, amikor elkezdik nem fizetni a hiteleket, akkor értelemszerűen ezek közül sok be fog dőlni, és akkor a rossz fizetők terheit a jól fizetők fogják visel ni, és a bankoknál egyre több lesz egyébként a kockázatos hiteladós. Ezekkel előre tisztában lehetett volna egy olyan hatóság, amelyik minden szempontot vizsgálhat. És tisztában lehetett volna azzal is, hogy ez egyébként az ország pozícióit rontja, hiszen a devizában való eladósodás az ország számára is káros. Ezzel is tisztában lehetett volna, mert egyszerre vizsgálhatta volna a makro- és a mikroprudenciális szempontokat. És ráadásul azt is mondhatta volna, hogy ez még a bankok betétesei számára is veszély es, hiszen ha a betétesek pénzét ilyen célokra hitelezi ki a bank, akkor értelemszerűen a sok rossz kintlévőség miatt az ő pénzük is veszélybe kerülhet. Tehát minden olyan szempontot egybevéve, ami a devizahitelezés ellen szólt, ha lett volna olyan hatóság , amelyik vizsgálhatta volna az összes szempontot egyidejűleg, akkor biztos vagyok benne, hogy Magyarországon ma nem lennének devizahitelek. Annak idején azoknak az érdeke, akik a devizahiteleket megcsinálták, nevezetesen az MSZPSZDSZ, illetve a mögöttük vagy az ő támogatásukkal működő kormányzat, na és persze nem kis mértékben a bankok, a bankok érdeke az volt, hogy ne legyen ilyen hatóság. Ne legyen olyan, amelyik egyszerre vizsgálhatja a mikro- és a makroprudenciális szempontokat. Ne legyen olyan hatósá g, amelyik oda tud figyelni, és azt tudja mondani, hogy megálljt parancsol a devizahitelezésnek. Éppen ezért azt gondolom, hogy pont Magyarország pénzügyi történelmének az elmúlt 5 vagy 6 éve különös erővel indokolja azt, hogy egyébként egy ilyen hatóság l étrehozásra kerüljön, amelyik egyszerre tudja a monetáris politika oldaláról, a fogyasztói érdek oldaláról vagy éppen a betétesek oldaláról vizsgálni a magyar bankrendszer működését. Aztán nézzük csak azt, hogy nemzetközileg mi a tendencia! Azt kell mondja m önöknek, hogy Európában ma már egyre több országban ez valósul meg, illetve ahol hozzányúlnak a szabályozáshoz, ott csak ilyet valósítanak meg. Az ellenkezőjére nincsen példa. Arra nincsen példa, hogy kiszervezik a jegybankból a pénzügyi felügyeletet egy külön felügyeletbe, csak arra van példa, hogy beszervezik a pénzügyi felügyelet jogosítványait a jegybankba. Az az európai központi banki elnök, aki ma az Európai Központi Bank elnöki teendőit ellátja, egy olyan országból érkezett - Olaszországból, jegyba nkelnökként , ahol ő maga vezérelte le jegybankelnökként a pénzügyi
