Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. június 3 (285. szám) - Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - NOVÁK ELŐD (Jobbik):
4925 Persze a Jobbik hozzászólása meglehetősen egysíkú volna, hiszen mi minden esetben kérjük a mentelmi jogunk felfüggesztését. E tekintetben még nem is miattunk volna erre szükség, hiszen a mi álláspontunk közismert. De azért nem mindegy, hogy Meggyes Tamás ilyenolyan ügyében hogyan vélekedik a Fidesz, hogyan próbálja azt megmagyarázni, hogy sokszor köztörvényes bűncselekményekkel bújtatnak politikusbűnözőket a mentelmi joguk mögé. Azt gondolom, hogy teljesen idejétmúlt ez az int ézmény. Mi magunk vagyunk a legjobb példái annak, hogy mentelmi jog nélkül is kitűnően lehet végezni a képviselői munkát. Hiszen minket aztán vegzálnak rendesen a hatóságok, vegzáltak eddig is, ugye, mégis, annak ellenére, hogy rendszeresen kell járnunk il yenolyan meghallgatásokra, kihallgatásokra, akár elő is állítanak minket, ugye, ennek ellenére azt gondolom, hogy tudjuk végezni a képviselői munkánkat, a legaktívabb képviselők is közöttünk vannak. Másrészt egy országgyűlési képviselő, túl azon, hogy meg tud fizetni egy ügyvédet, akit esetleg maga helyett valahová elküld, túl azon, megteheti azt sajnos, megteheti, hogy ellóg nemes egyszerűséggel a munkahelyéről, ugye, míg az egyszeri magyar ember, különösen egy maga ura vállalkozó a saját munkaidejének te rhére kénytelenkelletlen, ha mondjuk, a szomszédja vagy bárki más feljelenti, elmenni, és mondjuk, tanúvallomást tenni. Ezért én azt gondolom, hogy a mentelmi jog előbb kéne megillesse bármelyik magyar állampolgárt, mint az országgyűlési képviselőket. Szé p dolog az alaptörvényben, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő, csak aztán kiderül, hogy vannak egyenlőbbek, akiknek jár a politikusi felelőtlenség. Azt gondolom, hogy a parlamentáris demokráciának ez egy idejétmúlt intézménye, meg kell szüntetni. De ha nem is szüntetnék meg, térjünk az ajánlás 3. pontjára: egy kompromisszumot javasoltam. Rubovszky György persze ezen is felháborodott előterjesztőként az alkotmányügyi bizottság ülésén, tudomásom szerint. Azt mondom, hogy ne az országgyűlési képviselők kéth armadának, hanem az egyharmadának a szavazata elég legyen a mentelmi jog felfüggesztése érdekében. De ha már mindig mindenképp kétharmadban akarnak gondolkozni, ám legyen kétharmad: kétharmados szavazattöbbséggel lehessen valakinek politikai védelmet, azaz mentelmi jogot biztosítani. Azt gondolom, hogy ha már az alaptörvény előírja, hogy a törvények előtt mindenki egyenlő, és ha már ezzel ellentétesen, alkotmányellenesen, alaptörvényellenesen mégis biztosítanak valakinek mentelmi jogot, akkor legalább azt ne fűnekfának biztosítsák, hanem csak annak, aki mögött ott áll egy kétharmados támogatottság; önmaguknak ez továbbra is biztosítani tudják, természetesen. Azt gondolom, hogy ebben kompromisszumként megegyezhetnénk. Tehát fordítsuk meg: kétharmad ne a men telmi jog felfüggesztéséhez, hanem épp hogy a fenntartásához kelljen. De térjünk azért a legfontosabbra, az országgyűlési törvény legaktuálisabb rendelkezéseire, amelyek miatt talán leginkább benyújtották ezt a javaslatot, hiszen persze, a mentelmi jog idő keretét is meg kellett határozni azután, hogy házszabályellenesen belém fojtotta a szót Latorcai János ülésvezető elnök, amikor a mentelmi jogom ügyében, akkor még korlátozás nélkül, szóltam volna, ha nem fojtja belém a szót, házszabályellenesen. És hiába panaszoltuk ezt, a kétharmad útjai nemhogy kifürkészhetetlenek, de erejükből adódóan átírhatják, tulajdonképpen úgy értelmezhetik a Házszabályt, ahogy akarják; ha tehát eddig nem is volt időkeret, ők értelmezhették úgy, hogy jogszerűen fojtotta belém a szó t, még ha nem is lettem volna ebben korlátozva. Mindenesetre ez a javaslat persze beismerése volt annak, hogy ha eddig nem volt időkeret, most kell, hogy akkor én mégiscsak jogszerűen szóltam volna. De van azért ennél fontosabb kérdés is, hiszen nemcsak ez ért nyújtották be: önmaguk jövőbeli biztosítására. Már ez is nagy dolog, hogy a házszabályellenességet, törvénytelenséget úgy kívánják megszüntetni, hogy megváltoztatják a törvényt. Ez is nagy dolog; kampánycsendsértésre és sok mindenre úgy reagáltak Kuba tov Gáborék, hogy megszüntették a kampánycsendet, és sorolhatnánk még ugye, például a Jóri András adatvédelmi biztos által is törvénytelennek minősített nemzeti konzultációt: úgy szüntették meg a törvénytelenséget, hogy megváltoztatták a törvényt. Erre sok példát mondhatunk. Ez is egy ilyen példa egyébként, ugye, Latorcai János, vagy ki tudja, melyik