Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. június 3 (285. szám) - A füleki Melódia Női Kar, a királyhalmi Parlando Női Kar, a nagyváradi Vox Pastoris Kórus, a beregszászi Református Egyház Kamarakórus, valamint a jánoshalmi Mithras Pedagógus Női Kar képviselőinek köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - HARRACH PÉTER (KDNP): - ELNÖK (Kövér László): - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
4815 ELNÖK (Kövér László) : Tisztelt Ház! Ugy ancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Harrach Péter frakcióvezető úr, a KDNP részéről: “A nemzeti összetartozás” címmel. Parancsoljon! HARRACH PÉTER (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hétvégén az ország so k településén megrendezték a trianoni békediktátum 93. évfordulójára való emlékezést, illetve egyúttal megünnepelték a nemzeti összetartozás napját is. Az a kérdés, hogy hogyan változott az emlékezés tartalma és szellemisége a 2010ben elfogadott törvény u tán. Ez a törvény - ha egy mondatban akarom összefoglalni - enyhíteni tudta a trianoni elcsatolás fájdalmát és a 2004. december 5ei kitaszítás bűnét. Milyen is volt az az ország a háború előtt? - hiszen a háború rombolását nem lehet figyelembe venni ebből a szempontból. Tehát milyen is volt 1914ben? Egy működő, sikeres ország ezeréves történelmi hagyományokkal, kiforrott közjogi renddel, működő közigazgatással, erős gazdasággal és társadalmi békével. A győztesek jogait persze - amióta a világ világ - csak saját maguk korlátozhatják, Trianonban nem volt önuralom. A tényeket ismerjük. Számunkra most fontos az, hogy közvetlenül utána és napjainkban is mi történik. A talpra állás korát érdemes egy pillanatra szemügyre venni: 1015 év múlva ez az ország talpra állt, köszönhető néhány nagy formátumú államférfinak, a nemzeti tudat megerősödésének és az összefogásnak. A helyzetet ugyan nem vették ők tudomásul, de kezelni voltak képesek. Sikeres országgá vált a megcsonkított Magyarország, mert élt a nemzeti összetar tozás gondolata, ami összefogást eredményezett. A második világháború után is jött egy olyan korszak, amikor képes volt az ország talpra állni, és ezt is a magyar nemzetnek, a magyar embereknek köszönhetjük még akkor is, ha a kommunisták kisajátították ezt maguknak. Aztán jött a sok évtizedes hallgatás az internacionalizmus nevében, és ’90ben újból kitört a döbbenet, az elkeseredés, a düh az emberekből, és ezt fokozta a szégyen, amit minden anyaországbeli ember érzett 2004. december 5. miatt, amikor Magyar ország miniszterelnöke megtagadta a nemzeti összetartozást. 2010ben megszületett a törvény, ezzel kezet nyújtottunk a határon túli magyaroknak. Ma ez a lelkület határozza meg a trianoni megemlékezéseket. De gondolnunk kell arra is, hogy a határon belül is sikeres országot kell építenünk, ahogy az előttünk járt nemzedék is megtette azt a ’30as években. Az átjárható határok fölött is öntudatos nemzetet kell építenünk, és aki ezt teszi, az gyógyítja igazán a trianoni sebeket. És még valamit engedjenek meg: úgy gondolom, ha valaki nem teszi meg a maga feladatát itthon és átnyúlva a határokon túl, az nem hitelesen búsong és dühöng ilyenkor a visszaemlékezés pillanatában. (13.30) Ne búsongjon a magyarok fogyásán az, aki vállalhatott volna gyermeket, de nem tette meg. Ne búsongjon a magyar gazdaság állapotán az, aki vásárolhatna magyar terméket, de nem teszi ezt. És ne búsongjon az a helyzetünkön, aki itthon költhetné el a pénzét, de nem ezt teszi. A magyar nemzet i összetartozás gondolata és az összefogás cselekedetei azok, amiknek tudatában lehet csak hitelesen visszaemlékezni Trianonra. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK (Kövér László) : Válaszadásra Rétvári Bence államtitkár úrnak ad om meg a szót. Parancsoljon! DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! A nemzeti összetartozás napja előtt, amikor frakcióvezető úr is a trianoni b ékediktátumra emlékezett, fontos azért visszaidéznünk, hogy egy olyan háború végén kapta Magyarország ezt az óriási és igazságtalan csapást, amely háborút legtovább pontosan Magyarország és a magyar miniszterelnök próbált
