Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. június 3 (285. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - VOLNER JÁNOS (Jobbik):
4812 Tisztelt Képviselő Úr! Amit itt ön hétről hétre elmond és összehord, az egyszerűen nevetséges, azt kell mondanom, hogy lassan már narkomán módon függővé teszi ez a téma önt és a pártját is. Azt gondolom (Lukács Zoltán: Téged ki delegált? Melyik család?) , egy kicsit nézzenek viss za a múltba (Lukács Zoltán: Benne vagy a nyolcban,) , és ha a múltba visszanéznek, akkor rájönnek (Lukács Zoltán: Benne vagy a nyolcban?) , hogy olyan dolgokban voltak önök partnerek, olyan dolgokban voltak önök társszerzők és társtettesek, amelyeket egyszer űen egy normális és tisztességes ország nem tud felvállalni. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Éppen ezért, képviselő úr, köszönöm a felvetését, hogy ezt elmondhattam, és igyon egy kis vizet, hogy jobban legyen, mert úgy látom, rosszul l ett közben. (Taps a kormánypártok soraiban. - Lukács Zoltán: Ez gyenge volt!) ELNÖK (Kövér László) : Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Volner János képviselő úr, a Jobbik részéről: “A matolcsista gazdaságpolitika jólét helyett megszorításokat eredm ényezett” címmel. Parancsoljon! (Lukács Zoltán: Téged ki delegált, Miklós?) VOLNER JÁNOS (Jobbik) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország jobban teljesít - szól a fáma, és folyamatossá vált a kormányzati propaganda működése. De én azt kérem önöktől egy ilyen szakmai jellegű hozzászólás keretén belül, hogy tekintsük meg ezeket az adatokat, nézzük meg a módszertanokat, hogy hogyan is teljesít jobban, ha egyáltalán jobban teljesít Magyarország. Itt van rögtön a foglalkoztatás kérdés e, amiről a kormány azt mondja, hogy javul a foglalkoztatási helyzet Magyarországon. Hozza az államtitkár úr hétről hétre, és mantrázza itt a parlamentben ezeket a számokat, a kormányszóvivő úr is rendszeresen ezzel kapcsolatban nyilatkozatokat tesz. A ros sz hírem az, hogy a KSH kétféle módszertannal méri a foglalkoztatottság alakulását, és az első módszertan szerint “foglalkoztatottság és munkanélküliség” címszóval havi tájékoztatókat tesznek közzé. Ezek az úgynevezett, emberek megkérdezésén alapuló statis ztikai közlések, azaz megkérdeznek jó néhány embert, hogyan alakult a foglalkoztatottság abban az adott időszakban, majd pedig azokat számítják foglalkoztatottnak, akik egy héten egy órát, tehát egy héten egy órát dolgoztak. E szerint a statisztika szerint , a kormányzat kimutatásai alapján valóban javul a foglalkoztatottság. Itt van azonban a másik kérdés, hogy az emberek vajon miért érezhetik éppen ellenkezőleg, mint ahogy a kormány kimutatja. Az intézmények megkérdezésén, az intézmények nyilvántartásán al apuló statisztika alapján azonban már nem ilyen rózsás a helyzet, és érdekes módon az intézmények megkérdezésén alapuló statisztikák alapján együtt mozog a foglalkoztatás a gazdasági ciklusokkal, azaz például tavaly, amikor a magyar gazdaság 1,7 százalékos csökkenésben volt, akkor a foglalkoztatottság is csökkent, a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál a foglalkoztatás csökkent. A kormány megpróbálja 92 ezer közmunkás alkalmazásával némileg torzítani a statisztikát, az államtitkár úr ebben rendkív ül aktívan részt vesz, de önmagában sajnos ezen a helyzeten nem sikerült változtatni. Nyilvánvalóan felvetődik a kérdés, hogy mi életszerű. Az, hogy amikor csökken a gazdaság, csökken a hozzáadott érték, egyre kevesebb a munka Magyarországon, akkor kezdene k el vajon a cégek több embert felvenni arra a kevesebb megrendelésre? Nem tűnik ésszerűnek, valljuk meg őszintén, mégis minden héten ezt halljuk itt az államtitkár úrtól. A másik kérdés: Magyarország jobban teljesít, a magyar gazdaság rózsás kilátásokkal van telve, Magyarország kijött a recesszióból. Ehhez képest itt van a kezemben az Eurostat által közölt statisztika, és kiderül belőle, hogy Magyarország 1,7 százalékos gazdasági visszaesést produkált tavaly, és kiderül az is ebből a statisztikából, hogy m indössze négy olyan európai ország volt a 27 európai uniós tagállamból, amelyik a magyarországinál rosszabb növekedési adatokat produkált.
