Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 28 (283. szám) - A hulladékgazdálkodási közszolgáltatási tevékenység minősítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - KEPLI LAJOS (Jobbik): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. ILLÉS ZOLTÁN vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
4590 Köszönöm szépen a szót. Kedves Képviselőtársaim! Valahol Magyarországon egyáltalán mérik azt, hogy mennyi hulladék képződik? Ki méri ezt? Tudja valaki? Milyen pénzekr ől beszélünk? Tudja ezt valaki pontosan? (Szabó Imre: Nagy pénzekről.) Gödöllő környékén ugyanis a lakosok megmérték az elszállított szemetet, és a többszörösét számolták fel például az elszállítók. Tehát hogy tisztázzunk valamit: ki méri? A kukásautón nin csen ilyen. (Gőgös Zoltán: Pápán olyanért is fizetnek, ahol nem lakik senki.) Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen. Kepli Lajos képviselő úr következik. Parancsoljon! KEPLI LAJOS (Jobbik) : Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úrn ak még egy korábbi felszólalására szeretnék részben reagálni. Az, hogy keletkezike káros anyag, és kerüle ki a levegőbe, valóban egy technológiai kérdés, korántsem politikai, viszont az Országgyűlés dolga, hogy olyan törvényeket hozzon, hogy nyilvánvalóa n ne engedélyezzen olyan technológiát, amely dioxinkibocsátást lehetővé tesz. Ma is él, a jelenlegi törvényekben is van egy úgynevezett “elérhető legjobb technika” fogalom, amelynek elvileg garantálnia kellene azt, hogy akár a hulladék energetikai hasznosí tása során csak olyan technológiát lehessen alkalmazni, amely a rákkeltő anyagok keletkezését kizárja. (12.50) Egyébként államtitkár úr kérdésére, hogy mit lehet még csinálni egy ilyen kapcsolt hő- és energiatermelő berendezéssel, hát amennyiben nincs eleg endő hulladék, mert mondjuk, környezettudatos a lakosság, és egyre kisebb mennyiségű hulladék keletkezik ebben a rendszerben, akkor azt nyilván ki lehet váltani biomasszával. Míg mondjuk, egy hulladéklerakónál a hulladékot nem lehet kiváltani semmivel, miv el hulladék lerakására épült a létesítmény. Még egyszer elmondom, hogy mi kis régiókban és önellátó kisközösségekben gondolkodunk elsősorban, mint ahogy azt egyébként Ausztriában, Németországban, Svájcban, Olaszországban és tőlünk nyugatra nagyon sok helye n alkalmazzák, hogy egyegy település vagy több település összefogva építtet magának ilyen kis teljesítményű, biomassza és egyébként egyéb háztartási hulladék elégetésére is alkalmas berendezést. Nem az a minta és a példa, ahogy most önök - ha már Tatabány áról volt szó - a Vértesi Erőmű hasznosítását tervezik, hogy tisztán szalmára építeni egy nagy erőművet, vagy szalmatüzelésre alapozni, amikor a szalmát majd esetleg 100 kilométeres távolságokból kell beszállítani, hogy elegendő tüzelőanyaga legyen az erőm űnek, mindenképpen helyi önellátó kisközösségekben és energetikailag, energiafelhasználásilag zárt kisközösségekben kell elmozdulni a decentralizáció irányába. Mi ezt a modellt tartjuk követendőnek, még egyszer elmondom. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraibó l.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Illés Zoltán államtitkár úr következik. Parancsoljon! DR. ILLÉS ZOLTÁN vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Először is ide csak képi beszédben illő dolgot mondanék: víz i közmű tekintetében az 1990 előtti időszakban ebben az országban 33 cég volt, és ellátta a lakosság 95 százalékát tiszta ivóvízzel. Ha megkérdezik, hogy két évvel ezelőtt vagy a múlt évben mennyi volt, mármint víziközművállalatból, amely a lakosság 97 sz ázalékát látja el tiszta ivóvízzel, akkor kiderül, hogy közel 400. Felteszem azt a kérdést: ami 33mal nagyszerűen működött 1990 előtt, 2 százalékkal növekedett a lakossági ellátottság, mert ott már ilyen magas százalékoknál nagyon nehéz újabb megvalósítás t elérni, akkor miért volt szükség a 400 cégre, hogyha azt 33mal meg lehet csinálni? Hát azért, mert szabadrablásos kapitalizmus alakult ki 1990től Magyarországon.
