Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 27 (282. szám) - Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló 2012. évi CCIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ORBÁN GÁBOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
4526 DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Tisztelt Ház! Józsa képviselő úr a salátatörvényről szól megint. Ez egy visszatérő valami. Mintha a salátatörvény olyan dolog volna, ami nem illik, mert valami miatt nem kóser, nem harasó, szóval, nem illik. Pedig, képviselő úr, mi annyiszor beszélgettünk az évek során itt a parlament fórumán. Mondhatom, hogy ilyen metódus, metodikus jellegű megjegyzést is tegyek; úgy gondolom - és ez önnek szól képviselő úr, és mindnyájunknak , hogy a salátatörvény egy hatásos dolog. Hogyhogy? Úgy, hogy a költségvetés átgondolása során, és az élet, ah ogy megy, a meglévő költségvetésben észlelt adjusztálandó, javítgató, módosítgató dolgok úgy összegyűlnek; kéthárom hónap vagy egy esztendő, és akkor van három, négy, öt, hat. Az már majdnem egy salátástál - saláta. És akkor lehetne azokat mindegyiket egy enként törvényként beterjeszteni, de lehet egyben is. Ha nem lehet, akkor nem lehet, de azért többnyire mégiscsak lehet. A saláta most már, kicsit tréfásan mondom, az ételtálon is nemcsak hogy baj, hanem jó, mert komplementer, egymást kiegészítő dolgok. S néha a költségvetési törvény módosítása során vannak átfedések a részletek között. Tehát… - na, abbahagyom. A szándékom csak az volt, elnök úr, hogy a “salátatörvény” kifejezésre úgy emlékeztessem magunkat (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az id őkeret leteltét.) , hogy az nem szükségképpen rossz. Lehet, hogy éppen praktikus, jó hozzáállás. Köszönöm a meghallgatást. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vitát lezárom. Ké rdezem Orbán Gábor államtitkár urat, hogy kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. Jelzi, hogy igen. Öné a szó, államtitkár úr. ORBÁN GÁBOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Engedjék meg, hogy megköszönjem először is a felvetéseket, amik itt elhangoztak. Józsa képviselő úrral szeretnék egypár gondolatot megosztani az MNV Zrt. és az esztergomi témában. Az MNVvel kapcsolatban csak annyit, hogy bár érteni vélem, hogy miért merült fel önökben ez a gondolat, amit kifejtet t, hadd emlékeztessem önt arra, hogy az egységes államadósságkezelés megbomlása nem ezzel a mostani változtatással történik, hanem 2004től tulajdonképpen a piacon van olyan értékpapír, ami kizárólag ilyen keretek között bocsátható ki. És azt is hadd tegy em hozzá, hogy ennek az egész kibocsátásnak, illetve magának ennek a konstrukciónak a tapasztalatai nagyon jók. Tehát indokolják azt a hazai múltbéli tapasztalatok, hogy ez továbbra is mint lehetőség, fennálljon, illetve más európai uniós tagállamok gyakor lata is azt mondatja velem, hogy ez egy jó irány, és ezt kell követni. Tehát 2010 előttről datálódik még ez a fajta gyakorlat. A kicsit talán körülményes megfogalmazást pedig tudják be annak, hogy az MNV, amikor egy sima kamatozó kötvénynél komplexebb stru ktúrával megy a piacra, akkor a piaci igényeknek akkor tud igazán megfelelni, akkor tud jól reagálni, ha a birtokában van egy ilyen kicsit bonyolultabb felhatalmazásnak is. Én ezt nem érzem indokoltnak feltétlenül, hogy ebbe valami olyasmit lássanak bele, ami nincs benne, vagy esetleg az egységes adósságkezelés vagy az ÁKK egyetemleges felelőssége kapcsán fölmerülhessenek ilyen kételyek. Ami az esztergomi dolgot illeti, ott csak annyit szeretnék mondani, és tényleg zárójelet nyitni itt, hogy az adósságátvál lalás ügyével ezt ne kapcsoljuk össze. Azt hiszem, hogy pont az a cél, hogy Esztergom egy ilyen adósságrendezési folyamatba ne kerüljön egyáltalán bele, hanem úgymond békésen legyen megoldható az a tartozás, ami a központi költségvetés felé abból keletkeze tt, hogy az átvállalt feladatok mellé nem érkezett igazából egy elég komoly összeg a központi költségvetésbe a mai napig. Ennek egy eszköze, még egyszer, az adósságrendezés, és nem az adósságátvállalás, ami
