Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 27 (282. szám) - A szippantott szennyvízre vonatkozó rezsicsökkentésről, valamint egyes törvényeknek a további rezsicsökkentéssel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN (Fidesz):
4513 Én csak a következőt szeretném önnek elmondani: gondolja végig, hogy azok a családok, akik minimálbérből élnek, ezek legyenek fiatalok, és ebben még értelmiségiek és pedagógusok is bent vannak, alig több mint minimálbéres jövedelemmel, és benne vannak mindazok a családok, ahol már a gyerekek kirepültek. Tehát nem tudnak semminemű gyerekkedvezményt igénybe venni, viszont elvesztették az adójóváírást, a havi 12 ezer forintot. Ez náluk konkrét cash, ez hiányzik. És amikor mi érvelünk és vitatkozunk , akkor mi azt keressük, és a rezsicsökkentésben mint feltételt, ezért fogalmazzuk meg, és kérem azt, hogy egy kicsit játsszanak a gondolattal: szinte egészen lehetetlen dolgot mondok, hogy egy olyan család, akinek havi 40 ezer forintos gázszámlája van, az legfeljebb 4 ezer forintot, de ugyanígy extrém példának mondanám, hogy akinek havi 20 ezer forintos áramszámlája van, ő 2 ezer forintot fog kapni, és ha mondjuk, havi 30 ezer forintot fizet a szippantott szennyvízért, akkor kap 3 ezer forintot. Tehát az e lérhető kedvezmények a rezsicsökkentésből még mindig nem érik el azt a veszteséget, amit az adórendszer változása miatt kénytelen volt elszenvedni. Tehát nem a gyerekes családokról beszélek most, hanem azokról, akiknek még nincs vagy már nincs gyerekük, és ezért ők rendkívül hátrányos helyzetbe kerültek, amiről azt gondolom, hogy ez méltánytalan. Akkor ezt mi javasoltuk, hogy a személyi jövedelemadórendszerben oldjuk meg, nem sikerült. Most, amikor azzal érvelünk, hogy nincs fizetőképes kereslet, tehát az a probléma, hogy nem áll rendelkezésre az a jövedelem, amiből ki tudnák fizetni a rezsiköltségeiket, itt tetten érhető. Tehát kérem, hogy a jövőben ezt is mérlegeljék. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, hogy kíváne még valaki hozzászólni. Jelentkezőt nem látok. Megadom a szót Németh Szilárd István képviselő úrnak, az előterjesztőnek, aki láthatóan válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Öné a szó, képviselő úr. NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN (Fide sz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Igazából egy nagyon széles vita alakult ki ebben az igazából három célt szolgáló törvényben, és talán azt a részét érintettük legkevésbé, amiről szólt ez a törvény és szóltak a módosító javaslatok, és ez a pezsgő mellébeszélés az általános vitát jellemezte leginkább. Ezért volt kénytelen államtitkár úr is azokkal az adatokkal kezdeni, amelyeket itt felsorolt, és elsősorban az adóváltozásról és az adóváltozás következtében az embereknél hagyott milliárdo król beszélt, illetve arról, hogy a gyermekes családok mennyivel jobban jártak a kormány adópolitikája kapcsán. De én még egyszer szeretném felhívni a figyelmét mindenkinek arra a cinizmusra, amivel hozzáállnak a szocialisták ehhez a kérdéshez. Hogyha mege ngedik, a szavazáskor én idéztem volna, de akkor már nem volt időm, most idéznék abból a műből, amely jól mutatja azt a kettős beszédet, illetve azt a cinizmust, amivel hozzáállnak akár a rezsicsökkentéshez, akár az adópolitikához, akár a nyugdíjemeléshez, vagy ne adj’ isten, a devizahitelesek ügyéhez. Még egyszer szeretném mondani, hogy annak a Várhegyi Évának a művéből vagyok kénytelen idézni itt a részletes vitában, aki az Élet és Irodalom május 10i számában a következőket írta, csak három idézettel tám asztanám alá, amit mondtam. “Az első nemzetiszocialista törvények közé tartoztak azok, amelyek korlátozták a hitelezők jogait az adósokkal szemben. Orbán kormánya is úgy próbált segíteni a megszorult devizahiteladósokon, hogy a törvény erejével elvonta a hitelezőktől annak jogát, hogy követeléseiket a hitelszerződés szerint érvényesíthessék. A bankokat arra kötelezték, hogy a piacinál alacsonyabb árfolyamon fogadják el a végtörlesztéseket, s az így keletkező veszteségeket maguk állják.” Tehát párhuzamot vo n. Gondolom, ismerős a hölgy, mert önök nevezték ki a Nemzeti Bank felügyelőbizottsági tagjává, és ez a hölgy vezette azt az etikai bizottságot, amely az etikai kódexet később megalkotta, mondván, hogy egy ilyen etikai kódexszel tudnak segíteni a devizahit eleseken. “Később a német áldozatokkal is járó háború szenvedéseinek kárpótlására többletellátásban
