Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 23 (281. szám) - Az oktatás szabályozására vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - MICHL JÓZSEF (KDNP):
4327 befolyásolja, annak mindezeknek egyrészt a megoldásában, másrészt pedig a folyamatos javításában egy nagyon praktikus és nagyon jó lehetőség ennek a karnak a felállítása. (Sic!) (19.50) Hiszen tanácsadó, információs rendszer működtetésére is alkalmassá válhat, szakmai állásfoglalások és vélemények kidolgozása egy újabb csator nán keresztül juthat el a fenntartóhoz, a működtetőhöz egyaránt. Én azt gondolom, hogy az etikai kódex megfogalmazási igénye is, mintha a mostani hozzászólásokból az látszana, mintha ez valami abszolút újdonság lenne a magyar társadalom világában. Én azt g ondolom, hogy folyamatosan hallunk erről, akár még a bankokat is megemlíthetjük, hiszen ők önként vállalták szintén egy ilyen etikai kódex összeállítását, amit aztán magukra nézve kötelezőnek fogadnak el, tartanak fönn. Szerintem éppen ennek a karnak a fel állításával ez a megoldás, hogy ők maguk, a pedagógusok dolgozzák ki ennek a karnak a keretei között, ennek a lehetőségeit felhasználva ezt az etikai kódexet, amit önkéntesen az egész kar saját magára nézve kötelezően fogad el, mármint a benne lévő tagok… - hiszen ezt majd meg kell szavazniuk, a megválasztott tisztségviselőkön keresztül a legmagasabb fórumnak a végén el kell fogadni ezt az etikai kódexet, és így lesz egyformán mindenkire érvényes. Ha itt mindig ebben a Házban a demokráciát éltetjük, és arró l beszélünk, akkor azt gondolom, egy ilyen rendszer felállítását igazán nehéz úgy kritizálni, hogy ott - hogy finoman fogalmazzak - egy kicsit ne lógjon ki a lóláb. Ennek az etikai kódexnek a hiányát folyamatosan nagyon sokan érzékelik a világban. Nem a sz ülőkről beszélek most csak, hanem egyáltalán magukról a pedagógusokról is, akik egymás között - nagyon sok esetben jut el az emberhez olyan információ - ennek vagy annak a pedagógusnak a munkájával vagy a tisztességével, a hozzáállásával elégedetlenek, és próbálják kezelni ezt a helyzetet házon belül és megoldani egy tantestületen belül. Ennek például egy lényegesen könnyebb és jobb és korrektebb, tisztább, egyenesebb megoldása lehet egy közösen elfogadott etikai kódex használata. Én azt gondolom, egyébként azért sem olyan nagy újdonság a Pedagógus Kar felállítása, merthogy jelenleg is így működik az iskola világa. Ha ma Osztolykán Ágnes egy tantestületben munkát vállal, vagyis egy iskolában alkalmazzák őt tanárként, akkor azt gondolom, az evidencia számára, hogy annak az iskolának a tanári kara részévé, tagjává válik. Nem mondhatja azt, hogy én ennek az iskolának a tanára vagyok, de a tanári karhoz semmi közöm, nem tartozom közéjük. És amikor az igazgató, mondjuk, összehívja a tantestületi értekezletet, akko r ő azt mondja, hogy köszönöm szépen, de semmi közöm ehhez a tantestületi értekezlethez, mert én kívülállónak tekintem magam, nekem a szabadságomat ne korlátozza az igazgató azzal, hogy a tantestület részének tekint. (Dr. Hoffmann Rózsa: Így van.) Én azt g ondolom, hogy a felállítandó új Pedagógus Kar pontosan ennek a mintájára működik, hiszen ha egyenként mindegyik iskolában létrejöhet, márpedig létrejön az a tantestületi kar, az a tanári kar, amelyik annak az iskolának a munkáját végzi, vezeti magát az int ézményt, és végzi azt a pedagógiai munkát, amire vállalkozott, akkor az önkormányzatok által fenntartott óvodák és az állam által fenntartott iskolák pedagógusai egységesen ugyanígy egy kart képeznek. Most aztán ezt formalizálhatjuk vagy mondhatjuk csak ké pletesnek is, de ebben az esetben a jogszabálytervezet pontosan erre tesz javaslatot, hogy formalizáljuk, nevesítsük, hogy igenis ez nemcsak egy látszat Pedagógus Kar, hanem ez egy valóságos olyan közösség, amely ezt a munkát felvállalta, és az állam megbí zásából az állam által fenntartott intézményekben ezt a feladatot elvégzi. Éppen ezért is helyes javaslatnak látom azt, hogy amennyiben a többi fenntartó is létrehoz hasonló szervezetet, akkor evidencia megint csak, hogy ezek a közösségek egymással tudjana k szót érteni, és ennek a munkának a során közösen is tehessenek javaslatokat, egyeztethessenek javaslatokat és segítsék egymás munkáját. Hozhatnám itt példának - ahogy az előbb már Pósán László képviselőtársamtól is elhangzott - az Orvosi vagy Ügyvédi Kam arát. Itt egy kicsit másról van szó természetesen, de hasonlóan a
