Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 23 (281. szám) - Az atomenergiával, valamint az energetikával kapcsolatos egyes törvények, továbbá a fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és a mezei őrszolgálatról szóló 1997. évi CLIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - KEPLI LAJOS (Jobbik):
4265 módosításokról van szó, amelyekkel jelen esetben egyet tudunk érteni, és akár az atomenergia, akár a megújuló energiák tekintetében pozitív irányú változásokat idézhetnek elő. Beszéljünk akár a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapnak az Ors zágos Atomenergia Hivataltól történő átkerüléséről a kormányhoz, illetve a minisztériumhoz. Mindenképpen fura helyzet volt az, hogy az az Országos Atomenergia Hivatal, amely a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapot kezeli, egyben engedélyezi a radioaktív hulla dékok tárolásának mindenféle módját, tehát ő adja ki az engedélyt a radioaktív hulladékok kezelésére és tárolására, amelyet egyébként a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapból finanszíroznak. Tehát ezen a helyzeten mindenképpen változtatni kellett, és ez valób an egy nagyon hasznos és jó változtatás. Nekünk nincsen semmi problémánk az adatkezelési szabályok szigorításával sem, belátjuk, hogy nemzetbiztonsági szempontból igenis a radioaktív anyagok listája, adatbázisa olyan nemzetbiztonsági kockázatot rejt magába n, amely nem teszi lehetővé, hogy az bárki számára szabadon hozzáférhető legyen. Gondolom, majd lesznek ezzel kapcsolatban ellentétes vélemények is, a Jobbik Magyarországért Mozgalom mindenesetre ezt a törekvést is támogatja. Azt azonban mindenképpen ki ke ll mondanom, ha egy kicsit szélesebbre nyitjuk a kört, akár az atomenergia, akár a megújuló energia tekintetében, azt gondoljuk, az Európai Unió energiapolitikája válságban van, kudarc felé tart, és egyre inkább - talán azt mondhatnám , ha nem is egy szak adék, de fal felé rohan. Sajnos, jelen pillanatban Magyarország sem tudja ettől függetleníteni magát. Kíváncsian várjuk, ma már több felszólalásban elhangzott, hogy akár a megújulók támogatása tekintetében majd a németországi választások után vagy később m ilyen lépések várhatók, de most egy bizonytalan helyzet van. Ez a bizonytalan helyzet azt idézi elő, hogy Magyarországon egyre növekszik a villanyáramimportnak való kitettségünk, hiszen a hazai kapacitások, a hazai turbinák, a hazai blokkok nem tudnak vers enyképesen termelni az importárammal, és többnyire kihasználatlanul állnak. Ez mindenképpen az ellátásbiztonságunkat vagy az ellátásbizonytalanságunkat fokozza, inkább így fogalmaznék, és ilyen szempontból ez semmiképpen nem egy kívánatos cél. (Az elnöki s zéket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Ennek, ugye, többféle oka van. Egyrészt a meglévő kapacitásunk hatásfokában, hatékonyságában rejlik, másrészt a széndioxidkvóták körüli különböző bizonytalanságok okozzák ezt a helyzetet. A lényeg az, hogy éppen az interneten láttam egy statisztikát, amely szerint majdnem 10 százalékkal nőtt az atomenergia részaránya a hazai villamosenergiatermelésben úgy, hogy közben Magyarországon nyilván nem épült új atomerőműblokk. Mindez azt jelenti, h ogy ennyivel nőtt az importáram részaránya, vagyis ennyivel nagyobb függőségbe kerültünk az importáramtól. Egyrészt a nyugateurópai erősen támogatott megújuló energia árával a hazai kapacitás, a hazai erőművek nem tudnak versenyezni, másrészt pedig keletr ől egyébként a kiotói jegyzőkönyv általi vállalásoktól nem terhelt szénerőművekben és egyéb fosszilis erőművekben megtermelt olcsó áram jön be, tehát minden irányból nyitottak és védtelenek vagyunk ilyen szempontból. Jelen pillanatban valóban nem tudunk má st csinálni, mint hogy az energiaszükségletünk, a villamosenergiaszükségletünk egy jelentős részét importból fedezzük, illetve nemcsak a villamosenergia, hanem úgy nagy általánosságban az energiaszükségletünk tetemes hányadát importból fedezzük. Mindeköz ben nem adottak még a feltételek ahhoz, hogy megvalósuljon egyfajta decentralizáció a villamosenergiapiacon, a villamosenergiatermelés területén, tehát a helyi szintű, akár a háztartási szintű vagy kisebb közösségi szintű energiatermelésünk a megújulók i rányába elmozduljon, ehhez egyelőre még a feltételek nem adottak. Azt látjuk, hogy a nagy erőművek, a nagy kapacitások egyre kevésbé, egyre alacsonyabb árakon kénytelenek értékesíteni a villamos áramot. Tudjuk, hogy már a nyomott energiaárak, a megújuló vi llamosenergiaárak miatt negatív árak is előfordultak, ami azt jelenti, hogy még jóformán a termelőnek kellene fizetnie azért, hogy termelhet, és ez tényleg a működőképesség határára sodorja a rendszert. Arról nem is beszélve, hogy a rendszerirányításban i s van egy óriási bizonytalanság, sajnos szintén a nagy megújulóenergiakapacitás miatt, ami Németországban és NyugatEurópában áll rendelkezésre, és mivel az egyes országok rendszerei
