Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 23 (281. szám) - A nemzetiszocialista vészkorszak történelmének a fiatal generációk körében való minél teljesebb megismertetése, valamint az emlékezetkultúra fontosságának tudatosítása érdekében szükséges egyes intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat; ... - DR. STEINER PÁL (MSZP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. TARNAI RICHÁRD (KDNP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - VONA GÁBOR (Jobbik):
4252 egy esetben. Amíg a diákjaink, a fiataljaink és az egész magyar társadalom a nemzetiszocializmus rémtetteivel szinte napi szinten találkozik, mert erre emlékeztetik, addig a szocializmus, a kommunizmus bűneivel kapcsolatban sokkal kevesebb az ilyen irányú szándék. Érzékletes volt az, ahogy Nyakó képviselő úr elsorolta, hogy mi mindent kellene látniuk a magyar fiataloknak Auschwitzban, és akkor talán leszoknának arról, hogy mindenféle szélsőséges pártokra adják a szavazataikat. Nyilvánvalóan megpróbált itt a Jobbikra valamifajta burkolt utalást tenni. Nincs már itt, de azért ezúton is üzenem neki - talán eljut hozzá valamilyen módon , higgye el, hogy a fiatalok mindenna p látják ezeket a képeket, éppen a szinte mindennapos holokausztmegemlékezéseken keresztül. Azért el kellene gondolkodnia Nyakó képviselőtársamnak arról, hogy miközben a fiatalok folyamatosan találkoznak ezekkel a képekkel, mégis a 35 év alatti korosztályb an ma Magyarországon a legnépszerűbb párt a Jobbik, és bizonyára nem azért, mert ezek a képek tetszenek nekik, hanem azért, mert ezek a fiatalok tudják, hogy a Jobbik ennek az országnak jót akar. A másik pedig pont a fiatalok felvilágosításával kapcsolatos probléma az, amiben előre szerettünk volna és előre is kellene jutnunk. Szeretném megismételni azt, amit a felszólalásomban mondtam: nem szabad erőszakolni, nem szabad kényszeríteni semmilyen előre gyártott történelmi értelmezéssel a fiatalokat, a társada lmat, egyszerűen hagyni kell, hogy a fiatalok gondolkozzanak. Egy helyszíni látogatás akár Recsken, akár máshol, éppen ennek a szabad gondolkodásnak a lehetőségét kellene hogy elősegítse, és ez a mi szándékunk is. Most pedig rátérek azokra a felvetésekre, amelyekben valamifajta kritika vagy szkepszis fogalmazódott meg. Ezek között voltak tulajdonképpen technikai jellegű aggodalmak. Az egyik az volt, hogy nem szükséges elutazni bárhová is ahhoz, hogy ezekről a kérdésekről beszélni lehessen, ezt az oktatás má shogy is meg tudja oldani, úgymond házon belül, a történelemóra keretében. Ebben persze van igazság, de ki beszélt itt kizárólagosságról? Nem mondtuk azt, hogy ennek kellene pótolnia a történelemórákon elhangzott történelemtanári magyarázatokat. Egyszerűen arról van szó szerintünk, hogy erre is lehetőséget kellene teremteni, és ezek egymást kiegészítve kellene hogy eljussanak a megfelelő eredményhez. A másik kritika vagy aggodalom azzal volt kapcsolatos, hogy ha elmegyünk valahová, akkor miért nem megyünk e l ide, miért nem megyünk el amoda, és hogy hány olyan helyszín van Magyarországon, amit meg lehetne és meg kellene látogatni. Itt a trianoni katasztrófa kapcsán hadd emlékeztessem magunkat arra, hogy a Jobbiknak még a 2010es választási kampányban megfogal mazott ígérete féligmeddig kormányerőre emelkedett a határon túli osztálykirándulások kapcsán, aminek Trianon ügyében nyilvánvalóan van relevanciája. Hogy miért Recskkel és miért a XX. századdal foglalkozunk? Azért, mert ez a közelmúlt. Ezek azok a kérdés ek, amelyek nincsenek tisztázva, amelyek mind a mai napig a magyar társadalom szöveteiben még sebként vannak jelen. Hoffmann Rózsa államtitkár asszony nemcsak mennyiségi, hanem minőségi kritikát is megfogalmazott, és azt kell mondjam, hogy ezzel maximálisa n egyetértek. Ugyanis azt mondta, hogy nagyon fontosak az ilyen jellegű kísérletek, az ilyen jellegű javaslatok, de nem mindegy, hogy ezzel milyen célt akarunk elérni, hogy milyen módon irányítjuk a fiatalok gondolkodását a helyes mederbe, milyen módon pró báljuk ebbe terelni őket, és milyen módon próbáljuk az ő gondolkodásukat felszabadítani, hogy kérdezzenek, hogy érdeklődjenek a saját történelmük iránt. Aze a célunk, hogy a fiatalokban nemzeti bűntudatot ébresszünk, vagy az, hogy nemzeti öntudatot ébress zünk? Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon komoly választóvonal, amit mindenkinek el kell döntenie, aki ilyen jellegű javaslattal az Országgyűlés elé mer állni. A mi szándékunk egyértelmű. Mi nem akarunk bűntudatot kelteni senkiben, mi öntudatot szeretnénk ébreszteni a magyar társadalomban. De nem akarok ebbe a vitába mélyebben belemenni, mert lehet, hogy akkor Steiner Pál képviselőtársunk azt nem tudná tolerálni vagy rosszul lenne tőle, de a Horthyrendszer rehabilitálását én igenis fontosnak tartom.
