Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 23 (281. szám) - A nemzetiszocialista vészkorszak történelmének a fiatal generációk körében való minél teljesebb megismertetése, valamint az emlékezetkultúra fontosságának tudatosítása érdekében szükséges egyes intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat; ... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - MENCZER ERZSÉBET (Fidesz):
4238 színtéren befeketíteni, és a saját politikai előnyeit azzal kovácsolja, hogy minden politikai ellenfelét túlhaladottnak, nácinak vagy a nácikkal kollaborálónak, fajüldözőnek vagy a fajüldözés eltűrőjének állít be. A másik nagyon fonto s és érdekes aktuálpolitikai tanulsága ezeknek a kérdéseknek az, hogy a baloldalon a nácikhoz, a náci vészkorszakhoz való viszonyulás fontos identitásképző elemként jelenik meg. Ugyanis a baloldali csoportok a legtöbb esetben úgy definiálják magukat, hogy ők a demokraták, ők azok, akik ezeket az eseményeket nem kívánják vissza, akik el szeretnék ezeket kerülni, az összes többi politikai ellenfelük pedig azok közé tartozik, akik a másik oldal, akik ezeket eltűrik, vagy éppen támogatják az ilyen törekvéseket. Látható, hogy a magyar társadalomnak egyik sem használ, és ha megnézik képviselőtársaim ezt a fajta felelőtlen, Magyarországot befeketítő magatartást, akkor azt láthatjuk, hogy egyes kisebbségek integrációjának pont a baloldal árt a legtöbbet ezzel a felv etéssel, ugyanis megmagyarázza számukra azt, mentséget kreál számukra azzal, hogy nem ők tehetnek a hátrányos helyzetükről, nem kell önerőből kikeveredni ebből a hátrányos helyzetből, hiszen a többségi társadalom, ami velük szemben most is megkülönböztetés t alkalmaz - hangzik a baloldali a magyarázat , az tehet minden problémájukról. Ez egy, a társadalmi fejlődést tudatosan hátráltató, kifejezetten káros dolog és azt kérem, hogy mindenki felelősséggel viszonyuljon ezekhez a témákhoz, és ezt a fajta olcsó p olitikai populizmust, haszonszerzést kerüljék el. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! A következő felszólaló Menczer Erzsébet, a Fidesz képviselője. MENCZER ERZSÉBET (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tiszt elt Ház! A napirend szerint három javaslat fekszik előttünk. Mind a három javaslat Magyarország következő generációinak történelemtudatát kívánja szélesíteni, és ez jelentős felelősséggel és persze veszélyekkel is jár. Mindhárom javaslat arra törekszik, ho gy a hiányos történelemoktatást kiegészítse, és objektíven, hiteles formában mutassa be azt a jövő generációi számára. E körben fontos megjegyezni, hogy KözépEurópa szívében sokféle diktatúrát átéltünk, amelyeknek áldozatairól meg kell emlékeznünk. A jövő generációival meg kell ismertetnünk a múltunkat; mert ha nem ismerik a múltunkat, nem lesz jelenük, és soha sem fogják tudni építeni a jövőt. Tudatosítani kell bennük, hogy a diktatúrák minden formája elítélendő. A benyújtott szövegekből is nyilvánvalóan kitetszik, hogy kormánypárti vagy ellenzéki oldalról bármiféle egyoldalúságot igyekeznünk kell elkerülni, és a benyújtó pártok egymáshoz való viszonyát sem tükröző, egységes szerkezetű javaslat kialakítása lenne az ügyben célszerű. Kérem, tekintsék ezt egy megfontolandó javaslatnak. Engedelmükkel szeretném emlékeztetni önöket, hogy itt, a Magyar Országgyűlésben korábban és együttesen lebontottuk már a hallgatás falát, amelyet a rendszerváltást megelőző diktatúra épített fel. Megnyílt a mód arra, hogy az 194 5től ’56ig, vagy az 1956os forradalomban és szabadságharcban való részvételük miatt elítélt, elhallgatott életutakról megemlékezzünk, így emléknapot kaptak az érintettek, legyen szó akár a sváb kitelepítettekről, akikkel szemben ezt a bánásmódot a hatál yos európai normák szerint is el kell ítélni, akár a kuláklisták áldozatairól, akár a nagyvárosok értelmiségének, polgárságának a hortobágyi tanyavilágba történt kitelepítéséről, akár a Gulag rabtelepeire elhurcolt mintegy 800 ezer magyar honfitársunkról. A “Te rongyos élet” című film világának felelevenítése talán elég utalás arra, hogy mi az, amit nem szabadna elfelejteni és valamiféle, ma már kevésbé érzékelhető és átélhető politológiai vagy szociológiai fogalommal leírva akként továbbítani gyermekeink é s unokáink generációinak, hogy ezt ugyan megemlítik, de plasztikusan értékelni nem tudják. Ebben tehát egyszer már szinte konszenzussal sikerült előbbre lépnünk. Ezúttal csak felidézem és csak a példa kedvéért, hogy az
