Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 23 (281. szám) - A nemzetiszocialista vészkorszak történelmének a fiatal generációk körében való minél teljesebb megismertetése, valamint az emlékezetkultúra fontosságának tudatosítása érdekében szükséges egyes intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat; ... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
4236 a világból az elmúlt időszak történeteiből, ami abból a szempontból érdekes, hogy ez a fajta élményvilág akarvaakaratlanul, de mind a mai napig itt van, itt él közöttünk. Hadd mondjak egy nagyon adekvát példát, ami nagyon aktuális. Mindegyik diktatúra, akár a nemzetiszocialista, akár proletár és kommunista mezben is jelent meg, egy dologtól rettentően félt, amit úgy hívunk, hogy az ember morális felelőssége, erkölcsi tartása, a bűn csak az, amit a jogszabályok bűnnek mondanak, az egy éb ebből a szempontból nem számít. Ezért mind a kettő esetében közös volt az, hogy az egyházakat, a hitéletet, azt a fajta tartást, ami az embernek morális és erkölcsi értelemben is gerincet ad, ki kell iktatni. Egyik esetben Hitlernél is így volt, és Sztá linnál is így volt. Akkor, amikor ma előkerülnek olyan kérdések, hogy kelle hittan, jóe, hogy van erkölcstan, etikai nevelés, akkor érdekes módon találkozunk mind a mai napig nagyon kemény és erőteljes elutasítással, fanyalgással. Hát mi ez, hogyha nem a múltnak valamilyen olyan továbbélése elementáris erővel, ami nem is biztos, hogy feltétlenül tudatosul, de szinte zsigereinkben ott van. Tehát nyilvánvalóan szembe kell nézni azért az elmúlt időszakok történéseivel. Az is nyilvánvaló, hogy a jövő szempont jából az iskolás generációknak az ilyen természetű nevelése egy kulcskérdés lehet. A kérdés az, hogy hogyan kell ezt megtenni. Nyilvánvalóan ez több, mint egy történelemóra, nem egy egyszerű történelemóra. Az lehet nagyon száraz, általában a legtöbb diák ú gy is van a különböző órákkal, hogy azt szeretem, ezt nem szeretem, akármi ott a téma, akkor az már befolyásolja a hozzáállását. Tehát elsősorban pedagógiailag kell ezeket jól végiggondolni, hogy mi hozza meg azt a kívánt eredményt, amit szeretnénk olyan é rtelemben látni, hogy egy erkölcsös, értékrendjében emberi alapértékeket is tudatosan megélő jövőbeni társadalom kialakulásához vezessen. Ebből a szempontból azt hiszem, hogy az az irány kezd körvonalazódni, vagy legalábbis én így értettem, hogy nem a köte lezőség, hanem a választhatóság irányába kell elmozdulni. A kötelezőség egy idő után inkább ellenkező hatást tud kiváltani, legalábbis a fiatal generációkban ez többnyire így szokott történni, úgyhogy jobb az, ha ösztönző elemeket építünk be a rendszerbe. Mind a holokauszt, mind a kommunista világ áldozataival, megrendítő élményeivel kapcsolatban azért jó, ha felidézzük emlékeinkben, hogy az első Orbánkormány időszakában, amikor ezeknek az emléknapjára vonatkozóan parlamenti döntés született, ezen túlmenőe n egyébként, az akkori oktatási kormányzat készített kifejezetten segédanyagokat, sillabuszokat is abból a szempontból, amiben javaslatokat tett - nem kötelező, csak javaslatokat tett - a pedagógusoknak, az iskoláknak arra nézve, hogy hogyan lehetne elindu lni. Egyúttal pályázati felhívást is közzétett akkoriban, ahol várta a pedagógusközösségek, iskolák azon javaslatait, hogy ők hogy csinálják ezt. Nyilvánvalóan ennek volt díjazása, és így tovább. Magyarán, ösztönözni kívánta azt, hogy az iskolai nevelésbe beépüljenek ezek a tartalmak, és lehetőleg minden iskola a maga szellemiségének, miliőjének megfelelőképpen tudja ezt megcsinálni. Ami igazán szomorú, tisztelt képviselőtársaim, az az, hogy 2002 után az oktatási kormányzat Magyar Bálint, majd utána Hiller István idején is lényegében az egészet elfeledte, nem létezett, a dolog meghalt, ha szabad így fogalmazni, nem volt. Nyolc év alatt ilyen természetű felvetés a Gyurcsány, Bajnaikormányok alatt nem volt sem ilyen, sem amolyan megemlékezéseket elősegítendő en. Én azt gondolom, hogy ez inkább a dolog szégyenfoltja, hogy akkor, amikor elindul valami, és gyerekcipőben jár, azt ne próbáljuk letörni azonnal, hanem próbáljuk meg megerősíteni, főleg akkor, ha a szándékok ebből a szempontból egy irányba mutatóak, le galábbis az itt elmondottak alapján azt a következtetést kellett leszűrnünk, hogy egy irányba mutató szándékok vannak vagy voltak, nem is tudom, mi a jó megnevezés erre. Mindenesetre azt gondolom, hogy találjunk vissza arra az időszakra, azokra az eszközök re próbáljunk építeni, ami lehetővé teszi azt, hogy az iskolákban a gyerekek számára könnyen befogadható, ám mégiscsak kellő mélységben és komolyságban megélhető élményként jelenjen ez meg, és ne pedig csak száraz tananyag formájában, mert az nyilvánvalóan nem fog célra vezetni.
