Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 23 (281. szám) - A nemzetiszocialista vészkorszak történelmének a fiatal generációk körében való minél teljesebb megismertetése, valamint az emlékezetkultúra fontosságának tudatosítása érdekében szükséges egyes intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat; ... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - VONA GÁBOR (Jobbik), a napirendi pont előadója:
4209 Végül egy idézettel szeretném zárni expozémat. Nyeste Zoltán mérnökember volt, aki az antifasiszta diákellenállási mozgalom tagja volt a második világháború idején, tehát mindent megtett azért, hogy a nemzetiszocialisták innen, az országból mihamarabb távozzanak. Ő a következőt nyilatkozta: “Politikai fogoly voltam az Andráss y út 60ban 1944 végén is meg 1948ban is, Szálasi meg Hitler, és Rákosi meg Sztálin alatt is, és meg kell mondjam, hogy a két társaság között nincs különbség. Az ávós nyomozók éppoly kegyetlenek voltak, mint a nácik és a nyilasok és fordítva. De egy külön bség mégis volt: a náci nyomozók azt akarták tudni, amit elkövettem, kínoztak, de tényeket akartak; az ávósokat nem érdekelte a valóság. Nem arra vallattak, amit elkövettél, hanem azért kínoztak, hogy vállald el, amit ők kitaláltak, egy előre kitalált, meg tervezett, abszurd bűnt akartak a nyakadba varrni.” Hogy tehát a gyermekeinknek miért kelljen elmenni a Terror Házába, és miért kelljen megismerni mind a két, Magyarországot sújtó szocialista diktatúrát, a nemzetiszocialista és a nemzetkö zi szocialista diktatúrát is, azt hiszem, ez az idézet mindennél világosabban elmondja, mert mi hisszük azt, hogy minden emberi élet egyenlő, és hisszük azt, akár Nyeste Zoltán szavait idézve, hogy a két társaság között nincs különbség. Kérem ezért, hogy f ogadják el a javaslatunkat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Megadom a szót Vona Gábor úrnak, 15 perces időkeretben, aki a H/11032. számú előterjesztés expozéját tartja meg. Öné a szó, képviselő úr. VONA GÁBOR (Job bik), a napirendi pont előadója : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először is szeretnék köszönetet mondani elnök úrnak, hogy a mostani napirend tárgyalása előtt lehetővé tette, hogy megemlékezzünk itt az Országgyűlésben Rácz Sándor emléke előtt. Va lóban furcsa dramaturgiát biztosított a Jóisten a számunkra, hogy miközben egy ötvenhatos hőstől, a Nagybudapesti Munkástanács vezetőjétől és a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnökétől búcsúznak most sokan, mi most éppen egy ilyen jellegű történel mi vitát folytatunk. Talán ebben van elég komoly szimbolika. Köszönöm a lehetőséget, hogy ezzel a javaslattal itt állhatok, hiszen az oktatási bizottság egyszer már tárgyalta ezt a javaslatot, és akkor néhány héttel ezelőtt leszavazta a Fidesz és az MSZP t öbbsége a javaslatomat, most úgy tűnik, valamilyen változás állt be, sőt a recski javaslat bizonyos értelemben megtermékenyítette a többi frakció gondolkodását is, hiszen az általam benyújtott recski javaslatot követte a szocialisták javaslata, majd a KDNP javaslata is a maguk alternatív elképzeléseit illetően. Nagyon örülök neki, hogy ezt a vitát végre itt, az Országgyűlés ülésén le tudjuk folytatni. Nyilvánvalóan az a kérdés, amire először válaszolni kell, hogy miért is nyújtotta be azt a javaslatot a Job bik, amelyet benyújtott, miért nyújtotta be azt a javaslatot, hogy Recsk mint nemzeti emlékhely legyen a magyar fiatalok számára egy kötelezően meglátogatandó emlékhely, amelyet egy osztályfőnöki óra vagy osztálykirándulás keretében fel kellene keresniük. Felmerülhet az a kérdés is, hogy miért csak Recsk, mi miért nem terjesztettünk be olyan javaslatot, amely mondjuk, más bűnök vizsgálatát is, más önkényuralmi időszakok vizsgálatát vagy megismerését is elősegítette volna. Itt azért el kell mondani, Recskkel kapcsolatban nagyon sok olyan történelmi tragédiánk van, amiről meg kell emlékezni, és a kommunizmus idejéből is nagyon sok olyan pillanatot, helyet lehet találni, amelyről kötelességünk megemlékezni és kell is egyébként. De talán azt mindannyian elismerj ük, hogy ezen időszakból Recsk vált az egyik leghírhedtebb hellyé, emlékhellyé Magyarországon. Az 1950 és ’53 közötti időszakban, amikor Magyarországon a kommunista pusztítás legsötétebb időszakait, legsötétebb éveit élte át nemzetünk, az ÁVH több mint 1 m illió büntetőeljárást kezdeményezett, 650 ezer vádiratot nyújtott be, amelyből 390 ezer elmarasztaló ítélet született. Az Államvédelmi Hatóság által nemcsak Recsken, hanem számtalan más helyen működtettek munkatáborokat, Tiszalökön, Kazincbarcikán, Bernátk úton, Hortobágyon, Márianosztrán,
