Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 14 (277. szám) - Az agrárgazdasági jelentés elkészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - PATAY VILMOS (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VARGA GÉZA (Jobbik):
3582 nagyon fontos volna az, hogyha ebben a gondolkodásunkat, az agrárcentrikus gondolkodásunkat egy picit fellazítanánk , és mernénk megtenni azt, és a jelentés is ezt kövesse, hogy az agráriumot behelyezzük ebbe a vidékgazdasági kontextusba. Érdekes volna, beszél az előttünk lévő tervezet arról is, hogy a költségvetési támogatások, az EUs támogatások felhasználását tartal mazza ez a jelentés. Ez nagyon fontos, mi is egyetértünk ezzel. Milyen helyes dolog volna az, ha ebben megnéznénk azt, és ezt a vitát végre - mondjuk így - tudományos és sokkal egzaktabb alapra helyeznénk, hogy nagygazdaság kontra kisgazdaság. Sajnos, szin te az elmúlt negyed évszázad alatt, de már mindenképpen a rendszerváltás óta zajlik ez az értelmetlen vita, hogy kisgazdaság vagy nagygazdaság. Mindegyik kormány valamilyen irányban eltér, mondjuk, a kisgazdaságok felé egyedül az első Orbánkormány, amikor a kisgazdákkal közösen kormányzott, akkor tapasztalhattuk, a kormányok általában a nagygazdaságok felé próbálnak eltérni, azokat próbálják az agrárpolitika vagy a vidékpolitika középpontjába helyezni. Most ez a jelentés, nagyon helyesen írja az előttünk l évő javaslat, a költségvetési támogatások felhasználásáról is kell hogy szóljon. Érdekes következtetésre tudnánk jutni akkor, ha megnéznénk azt, hogy kik kapják az agrárköltségvetési támogatásokat, az EUs támogatásokat, mely gazdaságokhoz jut ez, az mily en arányban. Nem akarom most a sokat ismert számokat újra megismételni, hogy a támogatások 95 százaléka a gazdaságok mintegy 1520 százalékához jut, már ennél durvább példák is elhangzottak illetékes államtitkárok részéről, de ha mindenképpen a 4 millió vi déki szemével gondolkodunk, akkor ez a jelentés és a költségvetési támogatások fehéren feketén kimutatása megmutatná azt, hogy az agrártámogatásokat vagy a költségvetési támogatásokat egy nagyon kis rész kapja. Nem is volna ezzel baj, mert az érv az szokot t lenni, hogy ők a versenyképesek, a versenyképességüket csak úgy tudják megtartani, ha a támogatások ezt követik, hiszen az Európai Unióban és a világban ma már nem a termékek, nem a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek versenyeznek, hanem a támogat ások versenyeznek, ez rendben van. Ezt akkor várhatnánk egy csoporttól, vagy akkor lenne ez az érv igaz, ha az a csoport, amelyet így előnyben részesítünk, tehát a költségvetési támogatások messzemessze a túlnyomó részét odajuttatjuk, akkor a versenyképes ségük által profitot tudnak generálni. Ugye, akkor versenyképes egy vállalkozás, ha jelentős profitot állít elő, profitot termel, és jelentős adóbefizetései vannak a központi költségvetésbe, de ha ezt megnézzük, hogy ma kiknek jut az agrártámogatások jelen tős része, és megnézzük azt, hogy ezek a versenyképesnek mondott vagy a versenyképességük érdekében támogatott gazdaságok mennyi adót fizetnek be a központi költségvetésbe, akkor igen szerény számokat kapunk. Nagyságrendileg 600, majdnem 700 milliárdos éve nkénti EUs támogatásról beszélünk, ami az agráriumba jut, az agráriumban mégis az így támogatott versenyképes szereplők nyeresége természetesen évről évre az időjárás változásával változik, de ez az elmúlt évben, ami egy sikeres év volt, 80100 milliárdot vont csak el. A 80100 milliárdnak a kormány által nagyon helyesen 16 százalékosra csökkentett nyereségadóját ki lehet számítani, hogy mekkora költségvetési támogatással, mekkora befizetést eszközölnek, ez akkor hány szereplőt érint akár alkalmazottként, akár tulajdonosként, és ha ezt összevetjük a 4 millió vidéken élő ember problémáival, a szociális problémáival, azt gondolom, akkor érdekes következtetésekre jutnánk. Tehát jó volna, ha olyan indikátorokat alkalmazna ez az agrárgazdasági vagy a javaslatom szerint vidékgazdasági jelentés, ami ezeknek a következtetéseknek a világos levonására adna lehetőséget, és akkor rögtön kiderülne, hogy ezeket a kicsi és nagygazdaságokat össze kell hozni, egymással harmóniába kell állítani, csak az lehet az igazi agrárpo litika, nem pedig az, amelyik most - a földtörvény is - már nem is említi a kisgazdaságokat. Tehát egyértelműen látszik, hogy a kormány kormányra kerülésekor még nagyon hangoztatta a kisgazdaságok fontosságát, a kisgazdák koalíció ban ott vannak, vagy kormányzati együttműködésben a kormánypártok mellett, de a kisgazdaságok érdeke már nem jelenik meg.
