Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 14 (277. szám) - A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - KÁLI SÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - PÁL BÉLA (MSZP):
3554 Parancsoljon! DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz) : Pont ezt szerettem volna én is javasolni. Megszokhattuk, hogy Z. Kárpát Dániel ki szokott oktatni bennünket fogalmakról, rendszerekről, és mindig megmondja a tutit, hogy nekünk mit kell csinálni. Ez az előterjesztés nem erről szól, tisztelt képviselőtársaim. Ez egy remek példája a civil és a képviseleti demokrác ia összefogásának. Ez a törvényjavaslat reményeink szerint nyárra hatályba lép, és egy 117 éves vasútvonal bekerül a nemzeti ipartörténeti emlékek közé, műemlék már 2011 óta. És amire ezt annak idején elődeink megépítik, az fogja szolgálni a hivatásforgalm at, turisztikai célokat, és egy európai érték is ezzel együtt a magyar nemzeti kincs részévé válhat. Ez ennek az előterjesztésnek a lényege. Minden, ami ettől eltérő és más irányba, a földre, a Nemzeti Bank aranytartalékára vonatkozik, független ettől az e lőterjesztéstől. (Z. Kárpát Dániel: Hogyan lenne független?) Tudjuk, hogy önök szívesen pozicionálják át a vitát, de ez az előterjesztés nem erről szól. Egy vasútvonalról szól, egy nemzeti értékről szól. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Káli Sándor képviselő úr következik két percre. Parancsoljon, képviselő úr. KÁLI SÁNDOR (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha már megéljük ezt a ritka pillanatot, hogy angyali béke uralkodik a Házb an, akkor hadd bővítsem Kovács képviselő úr gondolatait az ipartörténeti emlékekkel. Azt javaslom, ha már itt fémről, vasról, vasútról van szó, akkor bővítsük ezt a gondolatot azzal az ipartörténeti kezdeményezéssel, ami az úgynevezett vaskultúra útja. Ez mintegy 1015 évvel ezelőtt indult el az országban. Tulajdonképpen a fémfeldolgozási nagy és sajnos lepusztult üzemek kapcsolatáról van szó. Ebben nagyon jó osztrák és német példák vannak, ebben civil kezdeményezés is van. Úgy gondolom, jól illene, ha a va sút megmentésére irányuló kísérleteket kibővítenénk azzal, hogy ez legyen egyben a magyar vaskultúra még megmaradt emlékeinek megmentése is. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen. Káli képviselő ú r, tisztelettel javaslom önnek, adjon be erre vonatkozó törvényjavaslatot. Most pedig folytassuk a vitát arról, amiről az előterjesztés szól. Pál Béla képviselő úr következik rendes felszólalásra, az MSZP képviselőcsoportjából. PÁL BÉLA (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Előterjesztők! Előzetesen engedjenek meg két megjegyzést. Az egyik megjegyzés arra vonatkozik, bár én a módosító javaslatról szeretnék beszélni, hogy ez a most kibontakozó vita is mutat ja azt, hogy mekkora igény lenne arra, hogy országos szinten is átnézzük azokat az értékeinket, legyen az ipartörténeti, kultúrtörténeti vagy más műemlék, amelyeknek helyük van a nemzeti vagyonkörben. Javaslom a kormánynak, hogy ezt majd előbbutóbb tegyék meg. De lehetőleg ne most folytassuk le ezt a vitát. A másik megjegyzésem pedig arra vonatkozik, hogy én egyetértek mindazokkal, akik örülnek annak, hogy ezt a közös előterjesztést milyen sokan támogatjuk. De akkor ne rontsuk el azt a pillanatot, amikor a ngyal száll közénk, megnézni, hogy jé, a tisztelt Házban van olyan is, amikor egyetértünk, ne rontsuk el azzal, hogy az egyik oldalnak csak jót, a másik oldalnak pedig csak rosszat tulajdonítunk. Azért sem, mert a természettudósok már évekkel ezelőtt rájöt tek arra, hogy ha például kisüt a nap, az nem egy kormány érdeme, hogy most süt a nap, az nem a
