Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 7 (275. szám) - Az önkormányzati segély kialakításával összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik):
3287 Ezt az Országgyűlésben nem lehet eltűrni, szégyen, gyalázat! (Közbeszólások a Jobbik soraiból. - Pál Béla és dr. Szél Bernadett tapsol.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Képviselő Asszony! Azért kell megszólalnom, mert az Országgyűlés mélt óságának a fenntartása az ülés során nyilván az ülésvezető elnök feladata is. Én úgy értékeltem, és ha megnézi a jegyzőkönyvet, Apáti István kettőspontidézőjelben mondott egy olyan mondatot - a kifejezés természetesen elfogadható, a tartalma valóban megdö bbentő , amit ő idézetként mondott és állított (Dr. Lamperth Mónika: Persze!) , és nekem nincs jogom kétségbe vonni azt, hogy amit ő mond, az nem a saját megfogalmazása volt, hanem tételesen egy idézetnek az ilyen módon való megjelenítése. Megadom a szót S oltész Miklós államtitkár úrnak. SOLTÉSZ MIKLÓS , az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Tisztelt Képviselő Asszony! Nekem valóban nem tisztem minősíteni vagy felülbírálni azt, amit a képviselő úr mondott, illetve amit most az alelnök úr, leve zető elnök úr elmondott, én nem mondtam volna el, de valóban többszörös idézőjelbe tette a képviselő úr. Egy dolgot szeretnék önnek javasolni, hogyha ennyire érzékeny, és egyébként jogos az érzékenysége, hogy nézze meg az egyik hírportálnak a május 1jei b eszámolóját, amikor az önök úgymond együttlétén kinn a Városligetben oly mértékben minősítették a miniszterelnököt, hogy az valami elképesztő, és önök ezért sem bocsánatot nem kértek, sem ettől az embertől, úgymond a szavazóbázisuk egy részétől elhatárolód ni nem határolódtak el. Mindamellett abban igaza van, hogy lehetőség szerint ilyen kifejezések ne hangozzanak el az Országgyűlésben, de azt is hozzá kell tenni, hogy amit Apáti képviselő úr mondott, azt sokszoros idézőjelbe tette, és előre is jelezte, hogy ez nem az ő saját gondolata. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Köszönöm, államtitkár úr. Megadom a szót Apáti Istvánnak, a Jobbik képviselőjének. DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik) : Köszönöm szépen. Köszönöm az elnök úrnak és az államtitkár úrnak is, hogy nagyon korrekten, a valóságnak megfelelően értelmezték a szavaimat, úgy, ahogy én azt gondoltam. Egyébként pedig Lamperth képviselő asszonynak mondanám, hogy most ugyan nagyon erősen, tövig bele kell taposnom a fékbe, hogy amúgy is elég heves természetemet megpróbáljam valahogy megzabolázni, csak azért fogalmazok finoman, mert tisztelem önben a nőt, és ezért erősen visszafogom magam. A leghatározottabban kikérem magamnak, és visszautasítom azt, amivel meggyanúsít ott, hogy megpróbálta jó szélsőbaloldali módra kiforgatni a szavaimat, a gondolataimat. Az a világ soha nem fog eljönni, képviselő asszony, amikor minket, jobbikosokat vagy bármilyen jobboldali, nemzeti, konzervatív képviselőt egy, az elmúlt 23 év bűneiért vastagon felelős szélsőbaloldali politikus vagy politikusok fognak kioktatni humánumból, jó magaviseletből, jó modorból, tehát nem fogadunk el ilyen kioktatást önöktől, akik a hazánkat tönkretették. Másrészt: önnel ellentétben én 2003 és 2010 között napi szinten szembesültem ezekkel a problémákkal, épp emiatt megtanultam azt is, hogy nem általánosítok, és sem a cigányságról, sem másokról nem fogalmazok meg semmilyen kollektív, abszolút általánosító véleményt. Tisztában vagyok azzal, és egyébként ahol a leg jobban ismernek, ott ezzel mindenki tisztában is van, hogy a cigányság között is vannak tisztességes, jó szándékú, dolgozni akaró emberek, de azt is látni kell, hogy a kisebbségnek a többségével óriási problémák vannak akár segélyezési, akár családtámogatá si, akár magaviseleti, közrendvédelmi, közbiztonsági oldalról. Önök teszik a legrosszabbat a cigányságnak és a magyarcigány együttélésnek azzal, hogy örökké pátyolgatják őket, örökké úgy kezelik őket, mint Indiában a teheneket, egyfajta szent, sérthetetle n népcsoportként.
