Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 7 (275. szám) - Az önkormányzati segély kialakításával összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): - ELNÖK (Jakab István): - SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
3262 tudom, de nyilván helyb en sokkal jobban tudják az önkormányzatok, hogy kinek milyen rászorultsága van, milyen segítséget kell adni. Van ugyanis olyan falu, ahol egyébként az idősödés a legnagyobb gond, és ott teljesen más területen kell segélyezni és támogatni, és van olyan falu , ahol pedig hatalmas nagy a gyermeklétszám, és sokkal nagyobb nyomorban vannak benne. Mi nem fogjuk azt a gyakorlatot folytatni, és sose folytatnánk, amit önök csináltak, hogy csak úgy nyakló nélkül adtak segélyeket, úgy adtak, hogy nem volt elvárás, a se gélyezetteknek egy nagy része pedig erre berendezkedett. Azt a gyakorlatot nem fogjuk folytatni, amit önök csináltak a múltban, hogy nem volt elvárás, és nemcsak hogy nem volt elvárás, hanem határa sem volt a segélyeknek, hiszen segélyekből több pénzt is ö ssze lehetett szedni, mint azoknak, akik adott esetben közmunkával vagy minimális bérrel rendelkeztek, és csak azt kaptak a munkahelyükön. Köszönöm. ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Apáti István képviselő úr, Jobbikképviselőcsoport. Öné a szó. DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Már sokadszor tapasztalom azt - és rendszeresen kedd délelőtt , hogy a kormánypárt és a baloldali ellenzék megpróbál úgy tenni, mi ntha az elmúlt 23 évben csak az egyik vagy csak a másik lett volna kormányon, mintha az elmúlt 23 évben csak baloldali vagy csak Fideszkormány lett volna. Vegyék már tudomásul - immáron sokadszor hívom fel erre a figyelmüket , hogy közös a felelősségük a bban, hogy az állam úgy áll, ahogy, különös tekintettel az államadósságra. Nagyon is közös a felelősségük - nem egyforma, de mégis közös - abban, hogy az önkormányzatok a végletekig elszegényedtek, és közös a felelősségük abban, bár ebben kétségkívül a bal oldalé a jóval nagyobb, hogy olyan segélyezési rendszert alakítottak ki, mint amilyet. Ugyanakkor még egyik oldalról se hallottam azt - talán államtitkár úr részéről a pedzegetés, az említés szintjén , hogy miért nem teszünk különbséget egyszer végre az ö nhibán kívüli és az önhibából kifolyólag fennálló élethelyzet, a felróhatóság, a nem felróhatóság között. Annak viszont örülök, hogy elhangzott államtitkár úr részéről, hogy igenis, kötelezettségeket és elvárásokat nemcsak lehet, hanem kell is támasztani a zokkal szemben, akiket közpénzekből, a dolgozó emberek, a verejtékesen dolgozó emberek adóforintjaiból segélyezünk. A nagyon ritka kivételt leszámítva igenis, jogos elvárásokat támaszthatunk, és ennek nemcsak a lakókörnyezet tisztán és rendben tartására ke llene kiterjednie, hanem rá kellene szorítani a segélyezett tömegeket, mivel többségében vidéken élők - nem kizárólagosan, de többségében vidéken élők - akár a haszonnövénytermelésre vagy bizonyos szinten a haszonállat tartására. Ez nem is elsősorban a kö zösség, hanem az ő jól megfontolt érdekük, de amíg a törvény szigorával erre nem kényszerítik rá őket - tekintettel ezeknek a segélyezetteknek a jellemző összetételére , maguktól nem fognak belekezdeni, mert éppen nem szokásos, vagy nem képezi a sok száz éves kultúrájuk szerves részét. Enélkül nem fogunk előrelépni, hanem beleragadunk abba az ingoványba, ami az elmúlt 23 évet jellemezte. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Soltész Miklós államtitkár úrnak. Öné a szó. SOLTÉSZ MIKLÓS , az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Tisztelt Apáti Képviselő Úr! Egy dolgot biztos, hogy visszautasítok: a közös felelősséget. Ezt felejtse el, több szempontbó l is, hiszen 2002 előtt, az első Orbánkormány alatt megszülettek azok a
