Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 30 (273. szám) - A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság beszámolója; a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság beszámolójának elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat; a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság beszámoló... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR PÉTERFALVI ATTILA, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke:
2995 személyek megítélése egyértelmű, amelyeket jogszab ály hoz létre, és a jogszabály határozza meg feladat- és hatáskörüket. Vannak azonban olyan szervek, intézmények, amelyek megítélése már korántsem ilyen egyértelmű. Idetartoznak tipikusan a közvetlenül vagy közvetetten közpénzekből létrehozott gazdasági tá rsaságok. Magyarország Alaptörvényének 38. cikke értelmében az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon. Nemzeti vagyon alatt értendők többek között az állam és a helyi önkormányzatok tulajdonában lévő dolgok, pénzügyi eszközök, vagyoni ért ékkel rendelkező jogok, társasági részesedések. Az állam és a helyi önkormányzatok tulajdonában álló gazdálkodó szervezetek törvényben meghatározott módon, önállóan és felelősen gazdálkodnak, a törvényesség, a célszerűség és az eredményesség követelményei szerint. Az alaptörvény ezen cikke a közpénzekkel való gazdálkodás átláthatóságának követelményét, a 39. cikk (2) bekezdése a közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adattá minősítését alkotmányos rangra emelte. Az alaptörvény, amely m inden, a közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatot közérdekű adattá minősített, kijelölte azt az utat, ahol a nyilvánosság, az átláthatóság válik fő szabállyá. A jelenlegi jogszabályi környezet tehát nemcsak arra helyezi a hangsúlyt, hogy valamely szerv, személy jogszabályban meghatározott tényleges közfeladatot láte el, hanem a nemzeti vagyonnal való rendelkezés és gazdálkodás tényére. A nyilvánosság szempontjából kedvezően alakuló jogszabályi háttér azonban régiúj jogértelmezési kérdéseket is f elvet, nevezetesen a közpénzekkel gazdálkodó, de egyben piaci szereplő cégek üzleti érdekeinek sérelmét. A hatóság a nyilvánosságot mint fő szabályt, valamint a nyilvánosságot korlátozó rendelkezések szűk értelmezését szem előtt tartva igyekszik megtalálni azon jogértelmezést, amely megteremti az egyensúlyt a nyilvánosság, a demokratikus kontroll és az üzleti érdek között. Ezért a hatóság ajánlás formájában jogértelmezési iránymutatást adott a jogalkalmazók számára, hogy az információszabadság ne lehetetlen ítse el a közvagyonnal gazdálkodó, egyben piaci szereplő cégeket. A közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való alapjog értelmezésének tehát egyensúlyt kell tartania az alapjog társadalmi rendeltetése, lényegi tartalma és a nemzetgazdasági érdek között. A nyilvánosságot érintő ügyek vonatkozásában mindig is kényes kérdés volt a közérdekből nyilvános személyes adatok köre. A magánszféra és a nyilvánosság érzékeny határvonalát az új infotörvény jobban konkretizálja, hiszen a 26. § (2) bekezdésében példálózóan felsorolja azon adatokat, amelyek mindenképp a közfeladatot ellátó személy közérdekből nyilvános adatának minősülnek. Az alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése értelmében mindenkinek joga van a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez. A k özérdekből nyilvános személyes adatok tekintetében fontos kiemelni, hogy a megismerésükre ugyan a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, de ezen adatok személyesadatjellege a nyilvánosság ellenére megmarad. Így az adatvédele m legfontosabb garanciáját, a célhoz kötött adatkezelés elvének követelményét változatlanul be kell tartani. Az adatkezelés célja jelen esetben is a közhatalom gyakorlásának, a közügyek intézésének és ezzel összefüggésben a közpénzek felhasználásának átlát hatósága és nyilvánosság általi kontrollja. E célok tehát korlátot szabnak az infotörvény 26. § (2) bekezdése alapján kezelt személyes adatok esetében is, azok nem használhatók fel visszaélésszerűen, például valamely konkrét személy elleni, közfeladatával össze nem függő személyes támadásra vagy személyes konfliktusok kezelésére. Így az olyan közlések, amelyek célja a másik lejáratása, nyilvánvalóan ellentétesek a magánszféra védelmére irányuló jogalkotói szándékkal. Az ilyen eljárás egyfajta információs ö nbíráskodásként értékelendő, és mint ilyen, jogellenes.
