Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 30 (273. szám) - Határozathozatal a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A vallási közösségek jogállásával és működésével összefüggő törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - MIRKÓCZKI ÁDÁM, Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2989 Mik hiányoznak alapvetően az egész folyamatból? És még egyszer mondom a kormánykritikát, nem az állandó opponensi, hanem sokkal inkább építő jelleggel mondjuk. Tehát mi az, ami hiányzik. Tegyük fel magunknak először a kérdést: egy egyházügyi törvény kapcsán mi lenne számunkra a legüdvösebb, vagy a legfonto sabb? Meddig terjed a politikai felelősség, és mi iránt kellene nekünk felelősséget érezni? Azt gondolom, hogy a mi dolgunk ebben a kérdésben az lenne, hogy egy olyan keretet tegyünk az asztalra, amely lelkiismeretünk szerint biztosítja minden olyan tényle ges hitéleti tevékenységet folytató közösségnek a működését, az egyenrangú elbírálását, amely Magyarországon hozzájárul a jó dolgokhoz, ha úgy tetszik. De itt nem ez történik. Itt szubjektív módon olyan kritériumok lettek kitalálva és összevissza módosítga tva most már negyedjére, amely finoman fogalmazva is a kettős mércét feltételezi. Az egyik helyen lebont, a másik helyen pedig olyan falat épít, amelyet adott esetben egy nemkívánatos szekta át tud lépni, viszont, ahogy már említettem, egy világvalláshoz k öthető felekezet nem. Az a legnagyobb probléma, hogy ott volt az első javaslatban a helyes döntés az 1895ös elveket figyelembe véve, és az volt az, amit senki az égadta világon itt a parlamentben nem kérdőjelezett meg, egyetlen egy frakció sem. Nekünk bőv en elég lenne, ha egyedül az lenne, teljesen természetszerű dolog lenne, hogy a történelmi egyházakkal a magyar állam szerződést köt, és minden másra pedig ne az legyen, hogy az Országgyűlésnek, önöknek meg nekünk kell gombot nyomni. Tényleg nem akarok sze mélyeskedni, ezért csak általánosságban mondom, hogy azért mindenki tegye már a szívére a kezét: önök alapvető lelkiismereti kérdésben sem tudtak lelkiismeretesen szavazni több száz alkalommal. Elég, ha csak a kommunista luxusnyugdíjakról és minden egyébrő l beszélünk; hanem minden parancsra, biorobotként gombnyomásra történik. És akkor egy ilyen fajsúlyú kérdésben, amikor egy vallási közösség sorsáról kell dönteni, akkor meg lesz a lelkiismereti önállóság, a szabad mandátum elve érvényesülni fog 386 jelenle gi képviselőnél? Ez kizárt! Mert a politikai lobbi fog dönteni. Nem akarom felhozni azt a példát, amikor tavaly az egyik kereszténydemokrata képviselő az alkotmányügyi bizottság ülésén mit mondott. Hogy a washingtoni magyar nagykövet előző este felhívta őt , hogy az X. Y. Z. zsidó felekezetet támogassák már, hogy bekerüljön abba a kategóriába, amelyikbe. És finoman fogalmazva felhívta a kormánypárti képviselők figyelmét, hogy nem akarom senki döntését befolyásolni, de azért legyenek már kedvesek nem nemmel s zavazni. Ezt akarják, ez a helyes? Ugyanis ez történt. Elő lehet keresni a jegyzőkönyveket. És amikor mi azt mondjuk, hogy politikának semmi keresnivalója egy ilyen kérdésben, akkor pontosan erről beszélünk, és ilyenkor mindenki megkérdőjelezheti Lázár Ján osnak azt az őszinte kirohanását még frakcióvezetőként, hogy ő nem akar olyan szabályozást Magyarországon, ahol a politika bele tud szólni. Hát pontosan ez történik immár negyedik formában, pontosan ezt érjük el. Ezt, hogy az Országgyűlésnek kelljen szavaz ni közösségekről, vallási, hitéleti közösségekről, ezzel ne hozzák már méltatlan helyzetbe az Országgyűlést! Mondjuk, minket nem fognak méltatlan helyzetbe hozni, mert ahogy eddig sem, most sem fogunk szavazni - mert kik vagyunk mi, hogy jövünk ahhoz, hogy megfelelő teológiai és egyéb ismeretek nélkül ilyen kérdésekben döntsünk!? De magukat se hozzák már olyan méltatlan és kellemetlen helyzetbe, mint ahová. Úgyhogy azt gondolom, az lenne az elsődleges feladat, még mielőtt továbblépünk és szavazásra meg rész letes vitára kerülne a sor, hogy először kiki lelkiismerete szerint gondolja már végig, hogy ebben a kérdésben helye vane annak a fajta politikai mentalitásnak, amely idestova most már három éve működik a kormánypártok részéről a Magyar Országgyűlésben, és ezt tényleg próbáljuk már lelkiismereti szinten a lehető legobjektívebb módon megoldani. A döntést pedig egy olyan testület kezébe adni, amely nem az Országgyűléstől függ, hanem abszolút szakmai és teológiai tudással felruházott, politikától mentes test ületet jelöl. Mi erre tettünk javaslatot az elmúlt általános és részletes vitákban és erre fogunk most is tenni. Természetesen, ha a módosító indítványokkal hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy korrektebb legyen, azt meg fogjuk tenni, de alapelveit tekintve ez t a javaslatot nem tudjuk támogatni.
