Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 16 (269. szám) - Viviane Reding, az Európai Bizottság jogérvényesülés, alapvető jogok és uniós polgárság biztosának a Tobin-ügyben tett lépéseivel kapcsolatos kérdésekről szóló jelentés, valamint Viviane Reding, az Európai Bizottság jogérvényesülés, alapvető jogok és ... - ÉKES JÓZSEF, az európai ügyek bizottságának előadója: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. GRUBER ATTILA (Fidesz):
2522 Nagyon köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amint azt az imént már említettem, nagyon konstruktív és érdekes, alapos vitának voltunk fültanúi az alko tmányügyi bizottságban. Azt hiszem, ez egy olyan kérdés, amiben valóban egyfajta egységet, egyfajta közös alapelvet kellene kialakítanunk határainkon belül és azon túl is. Nagyon jól mondta Ipkovich képviselőtársunk az MSZP képviselőcsoportjából, hogy ez a kérdés, ez a határozati javaslattal kapcsolatos döntés nem szabad, hogy belpolitikai csatározásokra legyen alkalmas. Nem szabad haszonszerzésre, politikai térnyerésre, haszonszerzésre felhasználni. Ez nem az az ügy, amit kormányzati kritikaként vagy belső parlamenti csatározási érvként lehet és szükséges használni. Azt hiszem, ahogy államtitkár úr is mondta, tartozunk az elhunyt áldozatok emlékének azzal, hogy ezt a kategóriát ebből a vitából kiemeljük. Most pedig azt kell mondjam, hogy a biztos asszonynak ez a mindenképpen káros, haszontalan és kifejezetten feszültségkeltő kijelentése több kérdést vetett fel a bizottságban is, és természetesen nyilván a mostani tárgyalás során is több kérdést fog felvetni. Az első, hogy milyen reakció szükségeltetik egy il yen, ugyan újságban megjelent, riportban elhangzott válaszra - és itt felmerült és erről is vitatkoztunk , hogy vajon mennyire lehet magánvéleménynek tekinteni egy újságcikkben megjelent kijelentést. Mennyire lehet személy szerinti megfogalmazásnak tekint eni azt a véleményt, amit az újságban mint biztos, uniós biztosként meginterjúvolt személy adhat, nyilatkozhat? Úgy véljük, hogy semmiképpen nem egy sajtóhelyreigazítási per, semmiképpen nem egy olyan, a problémát alacsonyabb szintre hozó kérdésként kell ezt kezelni, mint amit néhány képviselőtársunk felvetett korábban. Ugyanis államtitkár úr is hivatkozott arra az esetre, ami 2010ben történt ugyancsak Reding asszony részéről. 2010ben a második világháború történéseivel vont párhuzamot a romák franciaors zági helyzetével összefüggésben, ugyancsak egyfajta sajtókörnyezetben, hivatkozva arra, hogy ő úgy gondolja, hogy a romák Franciaországból történő kitoloncolásakor a hatóságok kizárólag az etnikai csoporthoz való tartozás alapján döntöttek, ennek tényében mérlegelték a kiutasítást. Az akkor hivatalban lévő francia köztársasági elnök, Sarkozy elnök úr, illetőleg Angela Merkel német kancellár is élesen visszautasította a biztos ilyen típusú kijelentését. Ha tehát azt kérdezzük magunktól, hogy vajon nem eltúlz otte ilyen szintre emelni ennek a sajtócikknek a nyilatkozatát, azt kell mondanom, hogy nemcsak hogy mi nem véljük úgy, hogy ez túlzott, hanem precedens van már rá, hogy ilyen esetben bizony egy független ország első számú vezetői - jelesül a két köztársa sági elnök is - érdemesnek és szükségesnek tartotta, hogy felemelje szavát a biztos asszony minden alapot nélkülöző, elhamarkodott kijelentéseinek megcáfolására. Úgy vélem, hogy ez a döntés, ez a határozati javaslat, amit mindkét bizottság támogat és elfog adásra ajánl, megfelelő válasznak tűnik egy ilyen, talán a politikai karrier építése vagy netalántán egyszerűen tudatlanságból vagy heves vérmérsékletből fakadó túlzó és káros kijelentéssel szemben. (15.00) Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy már csak azért sem érdemes ezt a Redingféle nyilatkozatot félvállról lesöpörni és mondjuk, olyan politikai haszonszerzés céljára használni, hogy lámlám, a jelenlegi kormány micsoda kritikát kapott, hiszen logikailag sem állja ez meg a helyét. Ez az ítélet, a mi alapján az eljárásnak ezen szakaszában, tehát a büntetésvégrehajtási szakaszában akadt az ír kollégáknak gondja, ez az ítélet egy korábbi, jelenleg ellenzékben lévő párt kormányzásának ideje alatt született. Az akkori bíróság hozta meg azt az ítéletet, amelynek a végrehajtásáról lenne szó. A végrehajtás és a bírói függetlenség ez esetben még csak köszönő viszonyban sincs. Nagyon fontos volt, és azt hiszem, többen nagy figyelemmel hallgattuk Staudt Gábor hozzászólását például a bizottsági ülésen, aki jog i érvekkel, korrektül hivatkozta meg ennek a kijelentésnek a tarthatatlanságát. Ahogy az már korábban említésre került, valóban, egy ilyen típusú
