Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 16 (269. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Jakab István): - DR. STEINER PÁL (MSZP):
2454 ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Steiner Pál képviselő úr, MSZPképviselőcsoport: “Az Élet menete 2013” címmel. Öné a szó, képviselő úr. DR. STEINER PÁL (MSZP) : Köszönöm. “Ha a vonatok indulnak, ha a jó napok elmúlnak, rideg helyen száguldva, ájultan akárhová visz le az új nap, a gonosz oda már nem nyúlhat” - énekli Pajor Tamás abban a csodálatos dalban, amely a közelmúltban nagy sikerrel érintette meg lelkét mindazoknak, akiknek fontos a holokausztra vagy másképpen a soára való emlékezés. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Április 21én, délután 4 órakor a Képviselői Irodaház elől újra elindul az Élet menete. A résztvevők - várhatóan több tízezer polgár - mindenekelőtt jelenlétükkel fogják bizonyítani, hogy az élet mindig legyőzi a halált. Tizenegyedik alkalommal fogunk emlékezni azokra a honfitársainkra, akiket először jogaiktól, majd vagyonuktól fosztottak meg, de a gonosznak ez sem volt elég: elvették méltóságukat, végül az életüket is. (9.30) 569 507 magyar ember lelte halálát megsemmisítő táborokban, munkaszolgálat során. Másokat a Dun ába lőttek vagy csak egyszerűen meggyilkoltak, csak azért, mert származásuk szerint zsidók vagy cigányok voltak, vagy csak nem fogadták el, hogy bárkit származása, hite vagy identitása miatt meg lehet ölni. A rideg számok emberi sorsokat jelentenek. Apákat és anyákat, akik hittek gyermekük jövőjében; költőt, tudóst, tehetséget vagy csak dolgos embereket, akik mindennapjaik során elvégezték a feladataikat, és boldogulni akartak a hazájukban. A náci befolyás alatt álló állam nem védte meg őket. Az akkori álla mszervezet nem érdemli meg azt, hogy magyarnak tekintsük tagjait és vezetőit. A magyarság értékeit azok képviselték, akik életük árán vagy annak kockáztatásával mentették a honfitársaikat. Örök tisztelet illeti meg a Boldog Salkaházi Sárát, Reviczky Imrét, Ocskay Lászlót. Raoul Wallenberg, Carl Lutz más nemzet tagjaként tette a legfontosabbat, amit megtehetett: mentette az életet. Példájuk örökérvényű megnyilvánulása a humanizmusnak. Az Élet menete napján fejet hajtunk mindazok előtt, akik mentették az embe rt, akár egyet, akár több ezret. Hősök ők, akár tudunk nemes tettükről, akár nem. Az emlékezés a nemzet fontos erkölcsi kötelezettsége, a demokratikus állam kiemelkedően fontos feladata, valódi nemzeti ügy. A pontos és hiteles emlékezés színtere és formája az Élet menete, de mindennapjainkban is jelen kell lennie, mert csak így tudjuk polgáraink közösségét megvédeni a hamis, gonosz szándékú történelemhamisítástól, amely magában foglalja a népirtás tagadását, relativizálását, a bűnösök felmentését. Nekünk, d emokratáknak, függetlenül attól, hogyan gondolkodunk a világról, együtt kell fellépnünk azokkal szemben, akik újra fel kívánják használni a gyűlöletet és a kirekesztést alantas politikai szándékaik megvalósítása érdekében. Az újfasiszta motoros provokáció és a kormánytagok és képviselők származásának listázására vonatkozó szándék bizonyítja, hogy van okunk a közös fellépésre. Nem lehet a nemzetet zsidó identitású polgárokra és magunkfajta keresztény demokratákra osztani. A toleráns nemzetnek együtt a legtel jesebb intoleranciát kell tanúsítania az emberi méltóságot sértő, kirekesztő nézetekkel és azok képviselőivel szemben. A bevezetőben említett dal abban a kisfilmben hangzik el, amelyet a Sorstalanság jelenetéből vágtak össze a szerzők. A főhős, Rosenberg D ani a kabátján viselt sárga csillagot megvédi a széltől, és büszkén mutatja meg a világnak. Akkor még nem tudja, hogy a gonosz odanyúlt fiatal életéhez. Ez a jelenet is mutatja, hogy a legvédtelenebbek a fiatalok. Közös és oszthatatlan felelősségünk van ab ban, hogy a jövő nemzedéke olyan nevelést kapjon, amelynek eredményeként elutasítja a gyűlöletet, a kirekesztést, a náci alapvetést. A napjainkban is előforduló jelenségek, illetve egyes fiatal csoportok intoleráns magatartása is mutatja, hogy amit az okta tásban, a közösségi nevelésben a kormány és más szakmai közösségek vagy a család elért, az még nem elég, komoly hiátusok vannak.
