Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 15 (268. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Jakab István): - GAAL GERGELY (KDNP):
2442 Dankó Pista nemcsak itthon, hanem külföldö n is népszerűsítette a magyar nótát. Az Európaszerte ismert és elismert cigány muzsikus egy alkalommal a cár udvarában is felléphetett. Az erről szóló anekdota szerint Miklós herceg, azaz a későbbi II. Miklós orosz cár előadásának végeztével odalépett hoz zá, és elismerése, valamint nagyrabecsülése jeleként ujjára húzta a briliánsgyűrűjét. A történet szerint a cárevics példáját követve a vendégek közül is többen a muzsikus köré tódultak, és nagyrabecsülésük jeleként gyűrűt húztak a prímás minden ujjára. A z enekar nagybőgőse ekkor állítólag így kiáltott fel: “Drága jó Istenem! Miért adtál nekünk csak tíz ujjat…?!” Tisztelt Képviselőtársaim! Néhányan gondolhatják úgy, hogy a magyar nóta, a cigányzene már kiment a divatból. Én azt mondom, hogy a magyar nóta nem zeti kulturális örökségünk fontos eleme, és így Dankó Pista hagyatéka, páratlan és szinte utolérhetetlen életműve sem fog soha elavulni. Ezek a nóták a magyar néplélekben gyökereznek, ezek a nóták nekünk szólnak, és ami talán a legfontosabb: rólunk szólnak . Mit üzen tehát nekünk a múlt század elején elhunyt cigányzenész példája? Azt, hogy a legnagyobb nyomorból is van kivezető út, amelyen becsülettel végighaladva mindenki megállhatja a helyét, és kivívhatja nemcsak embertársai és szűkebb közössége, hanem az egész világ csodálatát is. Hogy a szegénység és a szükség nem lehet minden esetben gátja a művelődésnek, a tudásszomj kielégítésének, az önmegvalósításnak és a tehetség kibontakozásának. Kívánom, hogy Dankó Pista életútja és életműve legyen önfegyelmet, e rőt és a becsületes út melletti kitartást adó jó példa minden mai sorstársa számára. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Gaal Gergely képvi selő úr, a KDNP képviselőcsoportjából. Megadom a szót ötperces időkeretben. GAAL GERGELY (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! “Polak, Wegier dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.” “Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s iss za borát.” Így szól az a mondás, amelyet szinte mindannyian ismerünk. Ez a sor csak egy a sok kapcsolódási pont közül, amely a lengyel és a magyar nép sok évszázados múltra visszatekintő barátságát jellemzi, mégis talán ez fejezi ki legjobban a viszonyunka t. Ez a sor és a mögötte álló tartalom az, amely miatt fontos, hogy mindkét nép megemlékezzen a másik számára fontos történelmi eseményekről. Különös jelentősége van ennek azért, mert a XX. század tömeggyilkos diktatúrái mindkét országot egyaránt sújtották . A Szovjetunió legfelsőbb vezetésének Lavrentyij Berija nevéhez fűződő, 1940. március 5én kelt úgynevezett katyni döntése alapján eddigi ismereteink szerint közel 22 ezer lengyel katonatisztet és az értelmiségi elitbe tartozó személyeket deportáltak és v égeztek ki Oroszország területén. A foglyokat, kezeiket hátra kötve, hátulról tarkón lőtték, holttesteiket pedig jelöletlen tömegsírokba dobták. Sztálin célja nem ismert előttünk, azonban a legvalószínűbbnek azt tartják, hogy a lengyel nemzetet meg akarta fosztani vezetőitől, hogy így akadályozza meg a lengyel állam újjáépítését. Hetven évvel ezelőtt, 1943. április 13án hozták nyilvánosságra a németek, hogy az oroszországi Katyn erdeiben felfedezték az első tömegsírokat, a lengyel hadsereg tisztjeinek töme gsírjait. Külön előadás szólhatna az ezt követő szovjet hazugsággépezetről, mellyel letagadták a bűntényt, majd megpróbálták a németekre kenni. Erre csak Mihail Gorbacsov tett pontot csaknem 50 évvel a tömeggyilkosság után, amikor 1990. április 13án elism erte a Szovjetunió felelősségét. Ettől kezdve tekintették ezt a napot a katyni áldozatok világnapjának. A lengyel szejm döntése alapján 2007től számít hivatalosan ez a nap a katyni bűntény áldozatai emléknapjának. Mindaz, ami Katynban 1940ben és azután i tt, KözépEurópában történt, közös történetünk. Nem véletlen, hogy Budapest az első főváros KözépEurópában, ahol 2010ben a katyni vérengzésként elhíresült tömeggyilkosság mementójaként emlékparkot létesítettek.
