Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 11 (251. szám) - Bejelentés képviselői vagyonnyilatkozatok benyújtásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP):
25 tisztességesen, és nem az a problémájuk, hogy nem akarnak dolgozni, hanem az a problémájuk, hogy nem mindig van elég munka és munkahely, hogy kifejtsék az akt ivitásukat. De a kérdésének a lényegéről, ami a bentlakásos intézményekre vonatkozik, azt tudom mondani, hogy ez egy tárgyalási alap, amiről érdemes beszélni, de azért talán ön is ismeri annyira a magyar szociális ellátórendszert, hogy pontosan tudja, hogy ha egy gyermeket meg kell védeni a saját szüleivel szemben, akik nem méltók arra, hogy szülőnek nevezzük őket, édesanyának meg édesapának, akkor a magyar ellátórendszer erre úgy reagál, hogy állami gondozásba veszi azt a gyereket, egyébként nagyon helyese n. Tehát ha mondjuk, ezt szigorúbban és egyértelműen alkalmaznánk, akkor közel állunk ahhoz a rendszerhez, amiről ön beszél. Ennek az ügynek egyetlenegy olyan kockázata van, amelyen szerintem érdemes elgondolkodni önöknek is és nekünk is, hogy az integráci ót valóban szolgáljae az, hogy ha egy gyermeket elszakítunk a családjától és nem próbáljuk meg a másik utat is, mégpedig azt az utat, hogy valamilyen módon a szülőt is bevonjuk ebbe a felzárkózásba, és valamilyen módon őt is motiváljuk azzal, hogy a gyere kének tudjon segíteni. Van, akik erre alkalmatlanok, van, akik erre képtelenek, de ha (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) vannak olyanok, akik erre alkalmasak és képesek, szerintem azt érdemes megpróbálni. Köszönöm. (Taps a kormány párti padsorokban.) ELNÖK (Kövér László) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Semjén Zsolt frakcióvezetőhelyettes úr, a KDNP részéről: “Milánói ediktum - 1700 év” címmel. Parancsoljon! DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az e urópai népek története 313 februárjában fordulóponthoz érkezett. A Római Birodalom társcsászárai, Konstantin és Licinius többnapos megbeszélést tartottak, aminek az egyik hatalmi központ, Milánó szolgált helyszínül. A legfontosabb megállapodásuk, mely milá nói ediktum néven vált közismertté, rendelkezés formájában fogalmazódott meg, és folytatta Galerius türelmi politikáját, a keresztények üldözésének megszüntetését jelentette az egész birodalom területén. Eddig is szünetelt időnként az ókori totalitárius ál lamhatalom keresztényellenessége, de csak időnként, mert a békés időszakok után még nagyobb buzgósággal gyilkolták a keresztényeket a birodalom feltételezett ellenségeiként. Most azonban többről volt szó, mint az állami erőszak szüneteltetéséről. A kereszt énység elnyerte azokat a jogokat, amelyekkel a Római Birodalomban elfogadott minden más vallás rendelkezett, vagyis bevett vallássá lett. Híveit többé nem üldözték, azok szabadon gyülekezhettek istentiszteleteik tartása végett, a hitükért bebörtönzöttek vi sszanyerték szabadságukat, elkobzott vagyonukat, sőt maguk az egyházi közösségek is rendelkezhettek vagyonnal, elfogadhattak örökségeket. A megállapodó felek eddigre felismerték, hogy a keresztény közösségi tulajdon az egész társadalmat szolgálja, biztosab ban, mint más intézmények. A kereszténység nem államvallássá lett, csak bevett vallássá. Ennek az önmagában vallási téren bekövetkezett változásnak azonban Európa történetét alapjaiban befolyásoló következményei lettek. A keresztény hit szabadsága együtt j árt az e hitből fakadó erkölcs érvényesülésével legfelsőbb szinten, vagyis a birodalmi törvényhozásban. A birodalom keleti fele számára Licinius már 313 nyarán kibocsátott rendelkezését - aminek lényege nyugaton is megvalósult - a következő években fontos törvények követték. Tilossá lett a keresztre feszítés, ami addig bevett kivégzési mód volt, törvény tiltotta, hogy a bűnözők homlokára bélyeget süssenek. A véres cirkuszi játékok tartása, a rabszolgák megölése, az újszülött csecsemők kitevése, magára hagyá sa, megölése, a gyerekkereskedelem, csak hogy a legfontosabbakat említsük, mind szigorúan tiltottá vált, és idővel megszűnt társadalmi elfogadottsága. A püspökök jogokat kaptak a házassági szerződések és a rabszolgafelszabadítások esetére. E törvények az emberek egyenjogúságáról szólnak korra, nemre, társadalmi helyzetre való tekintettől függetlenül.
