Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 15 (268. szám) - Bertha Szilvia (Jobbik) - a nemzetgazdasági miniszterhez - “Mi lesz a Dunaferr-rel és dolgozóival?” címmel - ELNÖK (Balczó Zoltán): - BERTHA SZILVIA (Jobbik):
2379 most, ha figyelmese n megnézzük az önök javaslatát, amely az áfacsökkentésről szól, akkor az látható, hogy az áfacsökkentésnek sajnálatos módon nincs vagy csak nagyonnagyon kicsi a hatása érezhetően az árakban. Önök egyszer már véghezvittek egy ilyet, 5 százalékponttal csökk entették az élelmiszerek áfáját és minden áfát, és ebből csak 1 százalékpontnyival csökkentek az árak. Tehát nincs érezhető hatása annak, ugyanakkor nagyon sokba kerül, attól függően, hogy milyen élelmiszerkategóriát veszünk, 70 és egészen 240 milliárd fo rintnyi kiesést jelenthet a költségvetésnek. Tehát az önök javaslatával az az alapvető probléma, hogy nem vezetne érezhető tehercsökkentéshez a lakosságnak, mert valahol az élelmiszerláncban ez elveszne. Ez az egyik probléma. A másik, hogy ugyanakkor nagyo n jelentős terhet róna a költségvetésre. Ezzel szemben a rezsicsökkentés érezhető terhet jelent, és nem terheli a költségvetést. Szerintem ez egy alapvető szempont a rendszerben. Amit pedig ön említ, a szociális boltokat, úgy gondolom, ez két különböző pro bléma, a szociális boltok helyzete. Ez nyilvánvalóan továbbra is támogatandó cél, és nem hiszem, hogy össze kellene keverni az áfacsökkentés önök által megfogalmazott tervével. Még egyszer mondom, olyan tehercsökkentésre van szükség, amely valóban csökkent i a terheket, és az élelmiszeráfacsökkentés nem biztos, hogy idevezet. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.) Bertha Szilvia (Jobbik) - a nemzetgazdasági miniszterhez - “Mi lesz a Dunaferrrel és dolgozó ival?” címmel ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Bertha Szilvia, a Jobbik képviselője, kérdést kíván feltenni a nemzetgazdasági miniszternek: “Mi lesz a Dunaferrrel és dolgozóival?” címmel. Bertha Szilvia képviselő asszonyt illeti a szó. BERTHA SZILVIA (Jobbik) : Tisztelt Államtitkár Úr! Külföldi cégtulajdonosok esetében sajnos megszokott forgatókönyv, hogy nehéz gazdasági helyzetben, amint a cég nem úgy termeli a profitot, ahogy ők elvárnák, kiszervezésekbe, leépítésekbe, bezárásokba kezdenek. A külföldi tulajdonosokban nincs ilyenkor szociális érzékenység a dolgozók és családjaik iránt, sem lojalitás a nemzetet fenntartó gazdaság felé. Nem törik magukat különösebben azért, hogy ha már profitot nem termelnek átmenetileg, akkor is lehetőség szerin t megpróbálják megőrizni, átmeneti időre esetleg kormányzati egyezséggel, válságos időben a munkahelyeket. Sajnos úgy tűnik, nincs ez másként a Dunaferrnél sem, amelynek 2004es privatizációjával a szocialisták gyakorlatilag megágyaztak a mostani elbocsátá soknak. A sajtóban megjelent hírek szerint a kormány tárgyalásokat folytat a Dunaferr orosz tulajdonosával a cég tevékenységi spektrumának és ezzel dolgozónak megőrzéséről. A kormány azt is kinyilatkoztatta, hogy mindenképpen megmentik a Dunaferrt. A kérdé sem az, hogy ezt hogyan kívánják megtenni, milyen eredményeket értek el eddig, és mire számítsanak a dolgozók. Nyilvánvaló, hogy az innen utcára kerülő fizikai dolgozók nagyrészt olyan szaktudással és olyan tapasztalattal bírnak, amely szinte kizárólag ebb en az ágazatban hasznosítható, vagyis Magyarországon ezzel a szaktudással máshol nem tudnak elhelyezkedni. Munkájuk elvesztése esetén vagy külföldön próbálhatnak meg boldogulni, vagy teljesen át kell őket képezni, és egy olyan régióban boldogulniuk új szak mában, pályakezdőként, gyakorlat nélkül, ahol a Dunaferr volt messze a legnagyobb foglalkoztató. Nyilvánvaló, hogy ez szinte lehetetlen kihívás. Végső soron tehát sok száz család fog tönkremenni a Dunaferr leépítéseiben, bezárása esetén pedig ezrek lehetet lenülnek el. Ezek a családok választhatják a hontalanságot, esetleg családostul költözködhetnek az ország különböző szegletei közt attól függően, hogy mikor hol van éppen munka.
