Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 26 (265. szám) - A privatizációs szerződések környezetvédelmi és természetvédelmi előírásainak a Kormány általi felülvizsgálatáról szóló 55/2011. (VI. 29.) OGY határozat alapján lefolytatott vizsgálat eredményeiről szóló jelentés, valamint a privatizációs szerződések ... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. SZÉL BERNADETT (független):
2079 Azt látjuk, a jelentés egyértelműen azt is bizonyítja, hogy a privatizáció végrehajtása során a környezetvé delem mint olyan egy huszadrangú szempontnak sem számított. Talán abból is adódhatott, hogy az állam ebben az adatgyűjtési és elemzési problémával nem is tudott megbirkózni a saját hatáskörében. Mi is detektáltuk, hogy 110 millió forintért négy külső ügyvé di irodát bízott meg a privatizációs ügyletek feltételeinek ellenőrzésével, és ennek a vizsgálatnak az eredményét eredetileg tavaly, 2012. június 15ig kellett volna az Országgyűlés elé terjeszteni. Ez értelemszerűen elmaradt. Számunkra az, hogy ez a jelen tés mostanra készült el, alapvetően két dolgot tud jelezni. Az egyik az, hogy valójában ezeket az adatokat úgy kellett összevadászni, és ebben a minden korábbinál szétziláltabb hatósági rendszerben ezen nem is nagyon csodálkozunk. A másik az, hogy a tekint élyes díjazásért felbérelt kormány közeli magánvállalkozások alapvetően nem tudtak megbirkózni ezzel a feladattal, pedig a feladat jelentős részét már korábbi parlamenti vizsgálóbizottságok elvégezték, ilyen például a MAL, a cukoripar vagy a Malév ügyeiben vizsgálódók. Úgyhogy azért ez egy elég kétséges teljesítmény az ügyvédi irodák részéről. A következő kritikám arra szorítkozik, hogy alapvetően semmiféle újdonságot sem sikerült ebben a jelentésben feltárni a korábbi vizsgálóbizottsági jelentésekhez képes t, sőt a hasonló célú, utólagos privatizációellenőrzések tapasztalataihoz képest sem. A jelentés legfontosabb konklúzióját lehetett előre látni, méghozzá azt, hogy az ellenőrzés gyakorlatilag nem történt meg. Na most, a jelentés alapvetően úgy fogalmaz, h ogy a privatizációs szerződésekben vállalt vevői kötelezettségek teljesítésének ellenőrzése körében átadott iratok szinte kizárólag a vevőktől, illetve a vevők befolyása alatt álló társaságtól kapott tájékoztatásra hivatkoznak. Itt még, ugye, folytatódik a jelentés. Számunkra ebből két következtetés vonható le. Egyrészt ez azt jelzi, hogy az állam a magas fizetésű állásokban dolgozó privatizációs apparátusa, amelybe korábban Matolcsy György és Martonyi János is beletartozott korábbi pozícióikban, vétkes han yagsággal bánt a rábízott vagyonnal. Másrészt pedig megmagyarázhatatlan számunkra, hogy a vizsgálók a kérdéseiket miért nem a zöldhatóság illetékesének tették fel. Pontosabban, erre egy magyarázat mindenképpen létezik, méghozzá az, hogy a folyamatos pénzüg yi, személyi és hatásköri megszorításokkal sújtott környezet- és természetvédelmi hatóságok sem a privatizáció idején, sem azóta nem voltak egyszerűen olyan állapotban, hogy érdemben foglalkozhattak volna a környezet- és természetvédelmi vállalások betartá sának ellenőrzésével. A harmadik kritikánk pedig arra utal, hogy egyszerűen nem találunk magyarázatot arra, hogy bár a privatizáció során néhány magáncég országos jelentőségű természeti kincsekkel gazdagodott, a privatizációs apparátus ezekben az esetekben sem járt el nagyobb körültekintéssel. (16.50) Tulajdonképpen ezekben az esetekben máig nem tudjuk azt, hogy az érintettek hogyan is bántak el a rájuk bízott zöldvagyonnal. Én is kiemelem az egész Fertő tavi medence nádállományát tulajdonló Fertőtavi Nádg azdaságot; ebben a nádgazdaságban, amit alig 35 millióért adtak el, miközben ennek az összegnek a többszörösét kapja meg a tulajdonos a birtokába jutott nádas után uniós területalapú támogatásként. Ebben a körben, amelyről beszélünk, és amelybe ez a nádgaz daság is beletartozik, az állami vagyon elkótyavetyélését is szóvá tehették volna az elemzők, de sajnálatos módon ezt nem tették. Ez hogy fordulhat elő? A negyedik kritikánk arra vonatkozik, hogy a vizsgálatból az derül ki összességében, hogy a privatizáci ós szerződésekben vállalt környezet- és természetvédelmi kötelezettségek teljesítése zömmel egyszerűen elmaradt. A szerződésekben foglaltak legfeljebb olyan beavatkozásokat eredményeztek, amelyek forrása vagy a vételár, vagy a vételár egy része, esetleg un iós támogatás, de az, hogy a friss magántőkét érdemben környezeti rehabilitációra fordították volna, azt nem látjuk. Ha történt is esetleg környezeti kármentesítés, vagy helyreállítás - de mondom, ezt mi nem látjuk , annak ellenőrzése, a ráfordítások hasz nosulásának monitoringja egyszerűen nem történt meg. Jó
