Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 26 (265. szám) - A Nemzeti Eszközkezelővel kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VÁGÓ GÁBOR (független):
2043 vissza ebben a törvénytervezetben, amiket jómagam is beadtam még az első nemzeti eszközkezelős törvénytervezetkor. Most itt negyedszerre tárgyaljuk a Nemzeti Eszközkezelőről szóló törvényjav aslatot. Már akkor is, a legelső vitában is fölhívtuk arra a figyelmet, hogy ez így nem lesz jó, ez nagyon szűk, működésképtelenségre van ítélve a szervezet, ha ilyen szűk zubbonyt szabnak rá. És folyamatosan, ahelyett, hogy átgondolták volna azt, hogy ige n, akkor működik fél évig ez a szervezet, utána levonjuk a következtetéseket, és átalakítjuk a szervezetet, háromhavonta idejön a tisztelt Ház elé, és folyamatosan a Nemzeti Eszközkezelővel kell foglalkozni úgy, hogy a Nemzeti Eszközkezelő érdemben nem is tud dolgozni. Azok az adatok, amiket itt az infoszolg kapcsán kaptunk képviselőkként a Nemzeti Eszközkezelő működésével kapcsolatban, elszomorítóak. Azt mutatják, hogy december 31ig töredékét sem sikerült a lakásoknak fölvásárolni, mint amennyi az előzete s tervben volt benne. (13.50) Nem a pénz hiányzott, a szabályozás volt rossz, és ezért a rossz szabályozásért igenis, tisztelt fideszes képviselők, az önök vállát terheli a felelősség, mert a szabályozás javításáért mi, ellenzéki képviselők tucatnyi módosí tót adtunk be. Akkor lesöpörték az asztalról, és most kaptak észbe, hogy hahó, mégiscsak igaza volt a Vágónak, nemcsak károgott, hanem valóban, érdemi javaslatokat tett az asztalra. (Tasó László: Senki nem mondta ezt. - Közbeszólás a Jobbik soraiból: Igaza volt Vágó Sebestyénnek.) Akár Vágó Sebestyénnek, akár Vágó Gábornak is. Nem arról van szó, hogy itt egyéni dicsőséget keresnék, hanem arról van szó, hogy jobbá szeretnék tenni egy törvényjavaslatot, és önök minden egyes áldott alkalommal lesöprik ezeket a jobbító szándékú módosító javaslatokat, majd utána észbe kapnak, hogy lehet, hogy annak volt némi ésszerűsége és racionalitása is. A Nemzeti Eszközkezelő a jelen formájában még továbbra is alkalmatlan arra, hogy egy közösségi bérlakásszektor kialakításána k legyen az alapja, az LMP ezért a mai nappal beadott egy határozati javaslatot, amely arról szól, hogy hozzuk létre a nemzeti ingatlanalapot. (Babák Mihály: LMP nincs már. - Az elnök csenget.) Köszönöm, elnök úr. A nemzeti ingatlanalap célja az, hogy mind enki számára biztosítható legyen a lakhatás Magyarországon. A nemzeti ingatlanalap célja az, hogy azokat az intézményeket és egyéneket vonja be a probléma megoldásába, akik nyakig benne vannak ebben a problémában. Így ugyanúgy részt vennének a nemzeti inga tlanalapban a bankok a követelésrészükkel, az adósok a követelésrészen felüli tulajdonrészükkel és az állam, egyrészt mint kedvezményes hitelgarancianyújtó, másrészt az önkormányzatokon keresztül a saját bérlakásállományával. Amennyiben létrejönne egy ily en nemzeti ingatlanalap, és sikerülne kialakítani azt a rendszert, amely rendszert lerombolták a rendszerváltás után, és amely mindenki számára biztosított lakhatást elérhető áron, s amely rendszer nem csupán NyugatEurópában, de itt keletközépeurópai sz omszédainknál is oly sokszor jól működik, hogy az állam az ingatlanvagyonát bérbe adja az állampolgárainak, és elérhető áron adja bérbe. Amennyiben sikerül ezt a rendszert kialakítani, akkor meg tudnánk oldani egy csapásra nem csupán a devizahitelezés prob lémáját, hanem azt a problémát is, amely most minden egyes harmincon aluli fiatal vállát duplán nyomja, ez az egzisztenciális válság, az életkezdési lehetőségek oly csekély volta, hogy lakhatást tudjunk biztosítani a fiataloknak, de ugyanúgy lakhatást kell biztosítani a családoknak, lakhatást kell biztosítani az időseknek. Egy nemzeti ingatlanalap kiváló lehetőség volna arra, hogy megélhetés mellett biztos lakhatása volna az embereknek, hiszen a lakhatási költségek nem csupán a rezsiköltségekből á llnak. Ezért, amikor a Fidesz itt fenyeget a rezsidémonnal, és a rezsidémon ellen megvédi a magyar állampolgárokat, akkor félrenézi a problémát, mert valójában az albérleti költségek is teljes mértékben megfizethetetlenek egy egyszerű átlagbérből. Amennyib en létrejönne ez a nemzeti ingatlanalap, amely nem volna egy nagy ördöngösség, nem szükséges hozzá sok száz milliárd forint, csak egy erős kormányzati elhatározás szükséges abban az irányban, hogy tényleg nem hagy senkit sem az út szélén a kormány, tényleg mindenkinek biztosítani tudja a fedelet a feje fölött, és nem arról volna szó, hogy a kormányzat kegyből osztana ingatlanokat, hanem arról van szó, hogy összefogná
