Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 26 (265. szám) - A Nemzeti Eszközkezelővel kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik):
2039 VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Megpróbálok akkor visszatérni konkrétan a törvényjavaslathoz. Már a vita során többször említésre kerültek bizonyos számok, illetve az egésznek a története, kezdve attól, amit Ferenczi Gábor képviselőtársam mondott, hogy tulajdonképpen az előző Orbánk ormány 2001ben megágyazott a devizahitelek túlzott mértékű felvételének, mégpedig azzal, hogy törvényben deklarálta azt, hogy a bankok egyoldalúan módosíthatják a szerződést. Erre rátett egy lapáttal a 2002 és 2010 közötti MSZPSZDSZ, aztán később MSZPko rmány, vagy ahogy a mai vita során már többször elhangzott, az úgynevezett szakértői kormány. E kormány - mondhatnánk úgy is - a politikáján, propagandáján keresztül, a médiáját felhasználva, illetve a bankokkal összekacsintva kihasználta azokat az emberek et, akik jóhiszeműen bementek egy pénzintézetbe, és amikor feltették nekik a kérdést, hogy választhatnak forint, illetve devizaalapú hitel között, akkor tulajdonképpen ez nem volt egy nagy választás. (13.30) Ez tulajdonképpen majdnem hogy az volt, hogy eg y félrevezetés, egy kényszerpálya áldozatává váltak, ugyanis ott abban a pillanatban mérlegelniük kellett, és igenis az abban az időszakban alacsony keresettel rendelkezők, például a közszférában dolgozó pedagógus részéről nem volt kérdés az, hogy akár az 5, akár a 10 ezer forinttal olcsóbb havi törlesztésű hitelkonstrukciót fogja választani, megfejelve egyébként legtöbbször egy olyan banki ügyintézői válasszal, amire szerintem egyébként tréningek során a bankok vezetői föl is készítették a minden egyes pul tnál ülő alkalmazottaikat. Ugyanis én is kerültem ebbe a helyzetbe, hitelfelvétel előtt azt a kérdést feltettem, körülbelül 20022003 környékén volt ez pont, hogy elképzelhetőe egy olyan állapot, amikor a devizahitel a deviza árfolyamának változása miatt elér egy olyan szintet, mint a forinthitel. Én akkor erre azt a konkrét választ kaptam, hogy ez fizikai lehetetlenség, mert ilyenre még nem volt példa, és ne is gondoljak arra, hogy ez előfordulhat. Tehát mondhatjuk nyugodtan azt, hogy az emberek kényszerp ályák, illetve félrevezetések áldozataivá váltak, amihez - mondjuk ki ismét, ma már a vita során többedszerre is - a 20022010 közötti kormány asszisztált, arról pedig, hogy a devizahitelesek nagy része a mai napra még válságosabb helyzetbe jutott, pedig e gyértelműen elmondható, hogy a 2010 óta regnáló második Orbánkormány működése és intézkedései is. A vita során már többször elmondtam, illetve többször el is hangzott, hogy a látszatintézkedések helyett tényleges intézkedési csomagokra lett volna szükség, mert látszatintézkedés a Nemzeti Eszközkezelő is, de nem is azt mondanám, hogy látszatintézkedés, hanem ha orvosi hasonlattal akarnék élni, akkor inkább azt mondanám, hogy ez egyfajta tüneti kezelés, ami nem oldja meg a problémát. Ugyanígy elmondható ez a z árfolyamgátra is, illetve ugyanez elmondható az egyösszegű végtörlesztés intézményre is. Hogy mit kellett volna tenni? Ami már a mi padsorainkban egyébként évek óta már többször elhangzott, de a mai vita során is hallhattuk már, hogy igenis a felvételkor i árfolyamon rögzített törlesztési lehetőséget kellett volna biztosítani a bajba került devizahitelesek számára. Ilyenkor persze felmerülhet az a kérdés, hogy de erre honnan lett volna költségvetési fedezet. Elmondom, hogy honnan lett volna költségvetési f edezet. Ha a gazdagok, illetve a jobb keresetűek kiszolgálását szolgáló egykulcsos adó bevezetése helyett, illetve a magánnyugdíjpénztárak államosítása után ezt a pénzt nem erre a célra költötték volna, nem az egykulcsos adó bevezetésére költötték volna, é s a már amúgy tőkével és jó keresettel rendelkező embereknek nyújtottak volna nagyobb segítséget, illetve tartottak volna náluk nagyobb jövedelmet, hanem ezt az összeget a devizahitelek felvételkori árfolyamon történő rögzítésére használták volna föl, akko r egy csapásra megoldódott volna a bajba került devizahitelesek nagy részének a problémája. Csak úgy látszik, hogy önök nem a megoldások felé szeretnének menni. Egyébként ez látszott akkor is, amikor a Nemzeti Eszközkezelőt létrehozó törvényről tárgyaltunk . A mi
