Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 12 (252. szám) - Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló 2012. évi CCIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes sürgős eljárásban történő határozathozatala - A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz):
197 DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tasó ké pviselőtársam nagyívű beszédében azzal vádolta az MSZPt, hogy regionalizálták a megyéket. És valóban működtek a regionális fejlesztési tanácsok, csak hát azoknak a tagjai voltak a megyei közgyűlési elnökök is, és olyan döntések születtek általában, amelye k kompromisszumosak voltak. Ennek következtében rengeteg fejlesztés történt Magyarországon, olyan fejlesztések, amelyeknek egy részét ma önök adják át, igaz, hogy maguk mögé tették a “Széchenyiterv” táblát, ám legyen, nem ez a probléma. De mit tettek önök ? Önök azt tették ezzel szemben, hogy kiüresítették a megyéket, elvonták a vagyont, és odaadták feladatként a tervezést, de nem konkretizálták, hogy ez valójában mit jelent. A legtöbb megye számára ez a mai napon értelmezhetetlen. A legtöbb megyében, ha me gfigyelik, egyszerre tervez a megye, és egyszerre tervez a megyei jogú város, ami dupla költséget jelent. Ehhez képest amit most tesznek, az pedig az, hogy a minisztériumokhoz akarják vonni az összes döntést, a Fejlesztési Minisztériumhoz leginkább, ahhoz a Fejlesztési Minisztériumhoz, ahol ma már akár Közgépigazgatósági ülést is lehetne tartani; gyanítom, hogy történik is ez időnként. (Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Ehhez képest mi azt gondoljuk, hogy a megyékn ek a jövőben valódi fejlesztési szerepet is adhatunk. Nem feltétlenül kell régióban gondolkozni, gondolkozhatunk direktben a megyékben is, csak akkor azt valódi feladattal kell ellátni. Azt kell megnézni, hogy mire van szüksége a térségnek, mi ebben gondol kodunk, és nem pedig abban, hogy tudjuk, ki lesz a kivitelező, és mindent aztán ehhez rendelünk alá. Mi valódi szerepet akarunk adni a helyieknek a jövőben a fejlesztésekben. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Köszöntö m a tisztelt Országgyűlés munkáját és a televíziónézőket. Előre elnézést kérek, de a főtitkárhelyettes úr ha nem is mosolygott, de megjegyezte, hogy minden elnök csapágyas, teljesen le vagyok én is betegedve. Úgyhogy ha esetleg közben köhögök, és egyéb pro blémáim vannak, akkor azért elnézést. Megadom a szót kétperces hozzászólásra Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz. BABÁK MIHÁLY (Fidesz) : Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem értem az ellenzéki képviselőtársaim polémiáját és problémáját e törvényjavaslat kapcsán (Dr. Lamperth Mónika: Nem csodálom!) ; már csak azért sem, mert azért önök is tudják, hogy mi húzódik emögött. Káli Sándor úr, maximális tiszteletem az ön irányában, de úgy gondolom - ahogy ön is tette korábban , a po lgármester az első számú szolgája a településnek, és nem érzem, hogy kihúztak volna trónt alólunk, mert nem is volt trón, tehát nem csökkentették a dolgainkat, nem kell keresni nekünk a feladatainkat, van bőven, maradt bőven. De úgy gondolom, hogy az ügybe n itt interveniálni, hogy nem szükséges kontroll meg a kontrollnak nincs jelentősége, hát azért bocsássanak meg, de úgy gondolom, hogy semmi sem működhet kontroll nélkül. Nyilvánvalóan az első számú kontroll a polgárok megelégedettsége, és nagyon fontos a testületnek és a törvényességnek való megfelelés is. Úgy gondolom, önöknek lehet, hogy valami lelkiismeretfurdalásuk van, mert nem végezték el ezt a munkát nyolc éven keresztül, holott Lamperth Mónika miniszter asszony is nagyonnagyon tudta, hogy mindenn ek egy helyet és mindent a maga helyére - ezt önök nem tudták megvalósítani. A kormánynak az a dolga, hogy rendet tegyen ezekben a kérdésekben, mindennek egy helyet, s mindent a maga helyére. Úgy gondolom, azt a kaotikus állapotot, amely hosszú évek alatt előállt, rendbe kellett tenni, és ezt a munkát mi elvégezzük. Bizakodom ebben, és maradt feladatunk, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, bőven.
