Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 19 (263. szám) - A gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter:
1825 még csak nem is Budapesten van. KözépEurópa idetartozik a kontinenshez, Európa magja, nem véletlenül mondjuk KözépEurópának, és ezért is fontos az, hogy igenis mi ne maradjunk le, mi ne ma radjunk ki. Többen említették Csehországot. Szeretném fölhívni arra a figyelmet, hogy senki ne lepődjön meg, ha Csehország akár az elkövetkezendő hónapokban, de biztos, hogy az elkövetkezendő években igenis alá fogja írni ezt a szerződést, mert Csehország KözépEurópához tartozik, és mindannyiunk számára nagyon fontos az, hogy KözépEurópa, tehát mondjuk úgy, a visegrádi négyek között ne jöjjenek létre lényeges különbségek az integráció ütemét, az integrációba való bekapcsolódás szintjét illetően. Mert akko r a középeurópai egység is veszélybe kerül, ezt pedig senki nem szeretné, sem a lengyelek, sem a csehek, sem a szlovákok, sem pedig a magyarok. De valóban van és lesz egy nagy vita, ami már megindult Európa jövőjéről. Ez egy nagyon fontos vita, és én azt hiszem, hogy közvetve ez a ma esti eszmecsere is hozzá tud járulni ehhez a vitához. Nekünk az a véleményünk, hogy ha egyszer van egy egységes piac, van egy egységes pénz, amihez azért majd egyszer mi is csatlakozni fogunk, akkor meg kell teremteni azokat a fiskális és gazdaságpolitikai koordinációs feltételeket, amelyek az egységes pénz fenntartását, stabilitását biztosítják. Tehát ilyen szempontból valóban több Európára, erősebb Európára van szükség. De azért arra felhívnám a figyelmet, hogy nézzük meg, ol vassuk el újra és újra az alapszerződés 4. cikkének a 2. pontját, amelyik teljesen világosan kimondja, hogy az Uniónak tiszteletben kell tartania a tagállamok nemzeti identitását, és ez a kettő együtt értendő. Igen, a szuverenitásunk egy részét közösen gya koroljuk, de a szuverenitásnak egy részére, egy másik részére igenis igényt tartanak a tagállamok, és meggyőződésem, hogy erről nem is fognak lemondani. De a vita folyik, az európai integrációs folyamatban a vita folyik ötvenhatvan éve, és azt hiszem, az a jó, ha ez a jövőben is folytatódni fog, és nem feltétlenül csak tagállamok között, hanem a politikai családok között is, a politikai ideológiájuknak megfelelően. Itt van rögtön, mondjuk, a foglalkoztatás és a szociálpolitika kérdése, ami ma este is fölme rült. Ezt egyesek így látják, mások úgy látják, egyébként általában a politikai párthovatartozásuktól függően. Ezekről is beszélni kell, és ez is része Európa jövőjének. Összességében azonban mi úgy látjuk, hogy ha alapvető változásokra kerül sor, akkor eh hez szerződésmódosításra is szükség lesz. A szerződésmódosításhoz egyhangúság kell. Ahhoz is egyhangúság kell, hogy új hatásköröket akarnak a tagállamok áttelepíteni az Unióra, és ahhoz is egyhangúság kell, ami egyébként a brit elgondolás, hogy hatásköröke t vegyünk el, vegyenek el az Uniótól. És ismétlem, ehhez egyhangúság kell, tehát ez nem egy könnyű dolog, majd a jövő dönti el, hogy ilyen döntésekre sor kerülhet vagy sem. Ez az Unió egyébként számtalan hibában szenved. Senki nem mondja, hogy ez tökéletes . A brit miniszterelnök is néhány olyan kérdésre is rámutatott, amivel, azt hiszem, hogy egyet lehet érteni. Hivatkozott például a túlszabályozásra. Valóban, bizonyos dolgokat az Európai Unió túlságosan részletesen szabályoz. Nem kellene szabályoznia. Talá n nem is kellene beleszólnia. Erre is elég sok példa van. Na de azért vagyunk ott, hogy erről vitatkozzunk, hogy jelen legyünk, és ne álljunk ki, ne menjünk a partvonal mellé, mert az nem jó, és az nem használ Magyarországnak, nem használ a nemzeti érdekei nknek. (22.50) Itt most ebben a helyzetben én azt hiszem, a kérdés mégiscsak az, hogy akarjuke élvezni az ebből a szerződésből fakadó jogosultságokat, amelyeknek a feltétele az, hogy a szerződést megerősítsük és kihirdessük, vagy pedig azt mondjuk, hogy e rre nekünk nincs szükségünk, mi nem akarunk jelen lenni, nem akarunk beleszólni, majd egyszer úgyis fölmerül a kérdés, és akkor majd döntést hozunk. A kormány álláspontja, a kormány javaslata az, hogy most hozzunk olyan döntést, hogy jelen akarunk lenni, r észt akarunk venni, alakítani akarjuk a középeurópai társainkkal együtt Európa jövőjét, és ezért kérem én ismételten azt a tisztelt Országgyűléstől, hogy ezt a törvényjavaslatot fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti sorokból.)
