Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 19 (263. szám) - A gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - PŐSZE LAJOS (független):
1813 ELNÖK (Balczó Zoltán) : A következő felszólaló Pősze Lajos független képviselő. PŐSZE LAJOS (független) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sokkal fontosabb ez a téma annál, hogy egy kicsit ilyen méltatlan időpon tban és ilyen kevés fő előtt folytassuk le, de arra azért van lehetőség, hogy aláhúzzunk dolgokat. Nagyon gyorsan változnak a körülmények, amelyekben meg kell ítélnünk ennek a javaslatnak a helyességét vagy helytelenségét Magyarországra nézve. Egy évvel ez előtt még, amikor először találkoztunk ezzel a javaslattal, akkor például nem volt szó olyan dologról, ami három hete kapott publicitást, hogy az Egyesült Államok és Európa egy szabadkereskedelmi övezetet, majd két héttel később azt is bejelentették, hogy egy pénzügyi integrációt szeretne létrehozni, és derült égből villámcsapásként jött ez a háttérben már nyilván jól előkészített elképzelés, amire napokon belül Európa vezető hatalmai meg is adták az igent, legalábbis szóban. Ez azt jelenti, tisztelt képvis előtársak, hogy bár senki nem tudja, mit hoz a jövő, de jó esély van arra - és ez a valószínűsíthető , hogy tőlünk függetlenül, hogy nekünk mi tetszik meg mi nem tetszik, létre fog jönni egy olyan gazdasági, pénzügyi, politikai és katonai központ az USA m eg Európa között, amelyik a következő száz évben meghatározza a világ sorsát; mert olyan ereje van. És nincs alternatíva, nem lesz alternatíva. Ennek a peremén vagyunk mi, egy olyan peremrészen, ahol ha a másik oldalra tekintünk, nem nagyon látunk senkit. Nem lesz afrikai, közelkeleti meg középázsiai hatalmi alternatíva. Nincs! Majd ötven év múlva. De nekünk itt van több mint 2 millió magyar a határokon túl, minket ide köt a kereskedelmünk. Nem nagyon lehet azt mérlegelni, hogy mit szeretnénk, csak azt mé rlegelhetjük, hogy mi a kevésbé rossz nekünk, ha szabad így átfogalmazni a kérdést. Milyen választási lehetőségünk van? Vagy elfogadjuk, vagy nem fogadjuk el. Nincs más. Exclusi tertii principium. S ha azt a két lehetőséget vizsgáljuk, és racionálisan - ne m érzelmileg, nem emocionálisan, hanem racionálisan - gondoljuk végig Magyarország helyzetét, akkor a kisebbik rossz, vagy ha szabad így fogalmaznom, a választandó az, hogy menjünk tovább ezen az úton. Már csak azért is, mert ha valaki jól belegondol, hogy itt mi történik most, akkor rájön arra, hogy az égadta világon semmilyen függetlenségi csorba Magyarország pozícióját azzal, ha ezt elfogadjuk, nem éri. Miről van szó, kérem? Arról van szó, hogy a következő három vagy négy évre átmentjük magunkat egy olya n pozícióba, ahol egy kicsit többet hallunk arról, hogy mi várható. Itt nincs lefutva semmi, kérem. Innen bármikor ki lehet lépni. Mennyit nyerünk azzal, ha azt mondjuk, hogy á, mi nem is megyünk oda, minket ez nem is érdekel? Rengeteg időnk van még a tová bbi lehetőségeket eldönteni. Tehát nem kell misztifikálni ennek a döntésnek a jelentőségét, noha természetesen nagyon fontos és nagyon sok mindenre alkalmas. Alkalmas arra, hogy mindenki, aki valami miatt az EUt, akár emocionálisan, akár politikai okok mi att támadni akarja, ennek kapcsán aztán mindent bele lehet adni. Lehet beszélni Kossuthidézetekről, függetlenségről, de most itt nem erről van szó, kérem. Itt arról van szó, hogy a következő három évben levesszüke a fülest, vagy nem vesszük le. Ennyiről van szó. Aki azt mondja, hogy többről van szó, az indokolja meg! Olvassák el a törvényt! Nota bene megjegyzem azt is, amit valamelyik képviselőtársam mondott, hogy a tartalmával kapcsolatban - mert szemérmesen fogalmaztak néhányan - lesütött szemmel nyilat kozunk. Hát elnézést kérek, ha azt a tartalmat mi tudnánk teljesíteni, akkor Magyarország világhatalom volna. Miért ne volna az nekünk jó, hogy maximum 0,5 százalékos államháztartási deficitünk van egy évben? Vagy miért ne volna az nekünk jó, hogy 60 száza lék alatt van a GDParányos államadósság? Bárcsak úgy volna! Nem az a gond, hogy ez nem jó ránk, hanem az, hogy nem fogjuk tudni elérni ezt a szintet akkor se, ha belegebedünk - és más országok sem.
