Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 19 (263. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A rezsicsökkentések végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
1683 Köszönöm szépen, a továbbiakat egy további hozzászó lásomban fogom kifejteni. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. A következő kétperces: Lukács Zoltán képviselő úr, MSZP. LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen. Csak Vágó képviselő úrral van egy kis vitánk, vagy ő félreértett eng em. Én nem azt mondtam, hogy egy lapon lehet említeni, én azt mondtam, hogy a fogyasztónak végső soron mindegy, hogy kinek fizeti ki, amikor a számlát megkapja, és abban benne van az MVM haszna vagy ennek a cégnek a haszna, az neki ugyanúgy fáj. Ezért mond tam, hogy lennének lehetőségek az államnak a saját cégén keresztül is csökkenteni ezeket a költségeket. Az, hogy kinek a kezében vannak a vízszolgáltatók, és hogy legyenek magyar kézben a vízszolgáltatók, nálunk például az Északdunántúli Vízmű Zrt. mindig is állami kézben volt, ehhez képest egyetlen forinttal nem olcsóbb a víz, mint egyébként ott, ahol nem magyar kézben van a szolgáltató. Vagy azt szeretném látni, hogy amikor visszavette a főváros a Vízműveket, akkor mennyivel csökkentette a víz árát. (Kov ács Tibor: Vagy Pécsen!) Egy forinttal nem lett olcsóbb a víz ára. Úgyhogy ebből adódóan ezért mondtam, hogy ha ide vagy ha oda fizetik ki maguk a fogyasztók ezt a pénzt, akkor nekik ez nagyjából mindegy. És persze, legyenek önkormányzati tulajdonban. Az e lőző ciklusban Tatabányán sikerült önkormányzati többségi tulajdonba venni a városi távfűtő erőművet, mint ahogy a távfűtő cég már addig is városi tulajdonban volt, azt meg sikerült százszázalékos városi tulajdonba venni. Ehhez képest az első évben 700 mil lió forint osztalékot fizetett ez az erőmű Tatabánya városnak, aztán amikor önök jöttek, akkor a kapcsolt áramtermelési támogatást elvették, az mínusz 1 milliárd forintot jelent a most egyébként önkormányzati többségi tulajdonban lévő erőműnek, és 500 mill ió hitelt görget hónapról hónapra maga előtt, és minden hónapban azon gondolkodik, hogy hogyan tartsa fenn az erőművet, és miből fizesse a dolgozókat, az a cég, amely a kormányváltás előtt lett önkormányzati tulajdon, és 700 millió forint osztalékot tudott fizetni. Úgyhogy nem csak az a jó, hogyha magyar kézben van, meg önkormányzati kézben van; az is jó, hogyha nem teszi tönkre az állam az ilyen típusú döntésekkel. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, ké pviselő úr. Két percben GaudiNagy Tamás képviselő úr, Fidesz. (Derültség, közbeszólások a Jobbik soraiból. - Közbeszólás a bal oldalról: Máris?!) DR. GAUDINAGY TAMÁS (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót. Képviselőtársaim, szeretném nyilvánvalóvá tenni, hogy az a legfontosabb szempont ebben a vitában, amit még nem nagyon hallottam senki részéről, hogy egy közös nevezőt mindenkinek el kellene fogadnia, mégpedig azt, hogy egy normális, egészséges társadalomban, ráadásul a mi sokat szenvedett nemzetü nkben az legyen a zsinórmérték, hogy az emberek életminőségének a javítása ne egy eszköz legyen, ne egy választások felé közeledvén elhatározott lépés legyen, és egyik oldal se használja ezt az intézkedéssorozatot arra, hogy a saját politikai céljait megva lósítsa. Ez egy alázatos kötelezettsége a mindenkori kormányzatnak, és a mindenkori ellenzéknek pedig az, hogy akár támogassa, vagy kritizálja az olyan lépéseket, amelyek az emberek életminőségének a javítását szolgálják. Mert hogy szól a törvény indokolás a, mit ír? Azt mondja, hogy: egy fizetésből élő családnak a jövedelme legkevesebb 20 százalékát kell rezsire fordítania. Ez egy szörnyen magas arány, de milyen magas mértékű jövedelemhez képest teszi ezt? Ez az a döbbenet, ami miatt el kell számolniuk mind azoknak, akik az elmúlt 23 évben kormányzati tevékenységet folytattak, hogy hogyan lehetséges az, hogy ha egy tisztességes munkát végző magyar gyári munkás a még megmaradt
