Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 12 (260. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - GAAL GERGELY (KDNP):
1374 amiko r nyilvánvalóvá vált, hogy az alaptörvényt vizsgálhatja az Alkotmánybíróság, de csak formai okokból, egyéb tekintetben pedig a korábbi jogkörei élnek az alkotmányjogi panasz révén, az ítélkezési szabadsága pedig kibővült, hiszen az új alaptörvény szakaszai alapján és nem a korábbi ítéletek precedensjoga alapján kell hogy a döntéseit meghozza. Úgyhogy nincs itt válság, tisztelt képviselőtársaim, itt az alaptörvényt az Országgyűlés fogadja el, nem az Alkotmánybíróság - önöknek nyilván nehéz elfogadni, hogy ne m más testületekben, mondjuk, nem a Központi Bizottságban, hanem a parlamentben dőlnek el (Az elnök csenget.) a jogállami kérdések. A családjának pedig jó egészséget kívánok, képviselő úr. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhely i István) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gaal Gergely képviselő úr, a KDNPből: “Ostrom balszélről” címmel; névnapi napirend előtti hozzászólás. Tessék parancsolni, képviselő úr! GAAL GERGELY (KDNP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Ú r! Tisztelt Ház! 2002 tavaszán, az akkori országgyűlési választások két fordulója között magam is igen lelkes résztvevője voltam azoknak a nagygyűléseknek, amelyeken barátaimmal és sok tízezer honfitársunkkal együtt utcára mentünk, hogy hitet tegyünk az ak kor még éppen hivatalban lévő polgári kormány mellett. (Dr. Vadai Ágnes tapsol.) Ezeken a békés és fegyelmezett felvonulásokon a fő jelszavunk az volt, hogy hiszünk a szeretet és az összefogás erejében, és ezt őszintén így is gondoltuk és gondoljuk ma is. Az alaptörvény is ennek szellemében fogalmaz. Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése. Az akkori, 2002es baloldal akkor még azt mondogatta, hogy a politikát nem szabad az u tcára vinni, hallhattuk ezt Lendvai Ildikótól, Kovács Lászlótól - nem más tanácsolta ezt nekik, mint Ron Werber. Ahogyan akkor nekünk, úgy a fiataloknak ma is van véleményük a világ dolgairól, foglalkoznak a közélettel, és vannak köztük, akik kritikusan sz emlélik a politika világát. Természetesen minden józanul és felelősen gondolkodó politikai erőnek be kell látnia, hogy ez rendjén van így, sőt ösztönöznünk is kell a fiatalokat arra, hogy legyenek bátrak, és szóljanak bele a közéletbe. Az erőszak és a törv énysértés azonban rossz módszer a vélemények kifejezésére. Úgy tűnik, a baloldal jellegzetes viselkedési formája, hogy ellenvéleményét csak erőszakos módon tudja kifejezni: amikor kormányon vannak, akkor a békésen megemlékező százezres ellenzéki nagygyűlés t veretik szét lovasrohammal, mint 2006ban, amikor pedig ellenzékben vannak, akkor egy országos párt központjába szerveznek betörést, mint néhány nappal ezelőtt. A múlt csütörtöki rendbontók állítólag a jogállamiságért tüntettek, holott éppen saját demons trációjuk bizonyítja, hogy a jogállamiság keretei nagyon is adottak ma Magyarországon. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a gyülekezéshez való jog legszélsőségesebb formáját is gyakorolhatták, ráadásul úgy, hogy közben mások szabad mozgáshoz való jogá t korlátozták, és jelentős anyagi kárt is okoztak, amit ígéretük ellenére mindeddig nem térítettek meg. Az ostromlott székházban dolgozni próbáló munkatársak beszámolója szerint a feltűnően jól szervezett betörés elkövetői sunyin és alattomosan benyomták a bejárati ajtót, de utána kézfeltartva ordibálták, hogy ők erőszakmentesek. Amikor a székház dolgozói kulturáltan megkérdezték tőlük, hogy: szerintetek rendben van, hogy a demokráciáért nem demokratikus eszközökkel harcoltok?, akkor az egyik ostromló odaki abált társának: ne válaszolj, csak a megbeszélt két mondatot mondjad. A rendbontók meg sem próbáltak békésen, a kapucsengő használatával bejutni a székházba, ahol egyébként nyugodtan elmondhatták volna véleményüket. A magyar fiatalok többsége, velünk, fiat al kereszténydemokratákkal együtt azonban elutasítja az ilyen magatartást, és nem egy ostromlott országban óhajt élni. Hisszük, hogy az elmúlt két és fél év erőfeszítései is hozzájárulnak ahhoz, hogy olyan országban élhessünk, amelyben a törvényes rend, a
