Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 12 (260. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - NYAKÓ ISTVÁN (MSZP):
1371 A következő napirend előtti hozzászóló Nyakó István képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából: “Azt kéri az Orbánkormány a demokratikus világtól, amit a saját népének nem ad meg” címmel. Képviselő úr, öné a szó. NYAKÓ ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tegnapi nap után nehéz önöknek bármit is mondani. (Közbeszólások a kormánypárt i sorokból.) Miután tegnap, azaz 2013. március 11én, hétfőn úgy döntöttek, hogy úgy viselkednek saját népükkel, mintha egy elnyomó, idegen hatalom árnyékában élni… - mit lehet még mondani? Miután tízmillió magyar állampolgárt megfosztottak a jogállam bizt osította szabadságtól, ha ezt meg merték tenni, akkor vajon mit lehet még mondani e jobb időket megélt Ház falai között? Talán az igazságról mondanék néhány gondolatot (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Te? Az igazságról?) , az igazságról, arról, hogy ho gyan tör az utat magának. Vagy két évvel ezelőtt édesanyámat SZTKba utalták, valami baj, probléma volt a szemével (Dr. Lanczendorfer Erzsébet: Ó, szegény!) . Tépett sorszámot, bár inkább szerencseszámnak hívják, hiszen nem tudja az ember, hogy mikor hívják be végül. (9.10) Mindegy; letépte, leült a többi betegtársa közé, elővette a Népszavát (Derültség a kormánypárti padsorokban.) , és nemsokára megszólalt egy jól öltözött hölgy, hogy na, ugyan mit ír már az a szennylap. (Folyamatos zaj. - Az elnök megkocogt atja a poharát.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Képviselő Úr! Elnézést, hadd szóljak közbe, mert szerintem most már önök sem hallják, amit képviselő úr napirend előtti hozzászólásában mond. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Nem is érdekel minket; tud juk előre.) Az lehet, hogy önöket nem érdekli, de engem, a közvéleményt és a jegyzőkönyvvezetőket viszont igen. Azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok önökhöz, hogy hallgassák végig a képviselői hozzászólást; az önök államtitkára majd minden bizonnyal v álaszol önök helyett is a napirend előtti hozzászólásra. Ilyen zajban sem elmondani, sem arra figyelni, sem válaszolni nem lehet egy napirend előtti hozzászólásra. Még egyszer: az a kérésem, hogy legyenek szívesek a bekiabálást és az alapzajt csökkenteni, mert addig nem fogjuk folytatni a munkánkat. (Folyamatos zaj. - Nyakó Istvánhoz:) Képviselő úr, ne haragudjon, megvárjuk. (Közbeszólásra a Jobbik padsoraiból:) Nem ketyeg az idő, mert az időt én szabályozom, tisztelt képviselő úr. Ha van még megjegyzése, a kkor fáradjon ide hozzám, és súgjon nekem, hogy hogyan kell az elnöklést végezni. Megvárjuk; köszönöm szépen. (Pillanatnyi szünet.) Folytathatja, képviselő úr! Hozzá fogok adni másfél percet az idejéhez. (Novák Előd: Kettős mérce!) Novák Elődnek is van hel ye, ha a napirend előtti jelentkezésre beadja a javaslatát. Képviselő úr! NYAKÓ ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen. Bízom abban, hogy nem azért nagy a hangzavar, mert az igazságról szeretnék beszélni (Moraj a kormánypárti padsorokban.) ; bízom abban, hogy önökn ek is fontos az igazság. Szóval leült, és kinyitotta a Népszavát, mire megszólalt egy hölgy mellette, hogy na mit ír már az a szennylap, mire lakonikusan azt válaszolta neki, hogy tessék megvenni, elolvasni, de balkézről egy idősebb úr szólt egyből, hogy m ár nem is lehet bármit olvasni ebben az országban. Szóval, kialakult a nemzeti konzultáció, ahogy ez egyébként szokott lenni az SZTKban (Dr. Rétvári Bence: SZTK…) , amikor 2030 ember vár a sorára, majd valami csoda folytán kihúzták anyám sorszámá t. Hurrá, győzött! Felállt, elindult volna befelé, amikor a késő Kádárkorabeli csapóajtó ki, magas szőke be, megáll édesanyám előtt, és azt mondja neki, hogy ne tessék haragudni, nénike, én csak egy szóra mennék be főorvos úrhoz, semmi másra. Anyám szíves en átadta volna a helyét, de megkérdezte a hölgytől, hogy kedves, nekem is csak egy kérdésem lenne, de ha megválaszolja, akkor beengedem. “Na és mi lenne az?” “Az, hogy mi a baja a szememnek.” “Nem tudom.” “Akkor tessék leülni a
