Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 11 (259. szám) - A Finnugor Rokon Népek Napjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - VONA GÁBOR (Jobbik):
1338 rokonság túlhangsúlyozását akár azt is mondhatnánk, hogy mivel egy brooklyni néger angolul beszél, ezért ő Oroszlánszívű Richárd leszármazottja, egy korabeli angolszász, ha a nyelvet tennénk a rokonság legfontosabb komponensévé, bi zonyító erejű részévé. Mi azt mondjuk, hogy ez nem így van. Nem akarom ezt a vitát tovább folytatni, ugyanis egy szempontot hadd mondjak el annak bizonyítására, hogy miért vagyunk mi ebben a vitában önök szerint érzelmileg túlfűtve. Ezt különösen mondom a Fideszfrakció szakértői páholyában ülő fiatalembernek, aki láthatóan nagyon unja ezt a vitát. De ha valakit idedelegálnak, akkor mégiscsak el kell tudni viselni ezt a dolgot. Kérem, próbálja megérteni ő is, hogy ez nekünk fontos. Ami igazán felháborít ben nünket, az nem az, hogy finnugor nyelvrokonságot támogat valaki vagy sem, hanem ami igazán felháborít bennünket néhány hozzászólásban, az a közömbösség, az a posztszocialista közömbösség, ami kiérezhető volt, hogy vannak képviselők a Magyar Országgyűlésben , akik számára úgy tűnik, hogy nem fontos, honnan származunk, nem fontos, hogy mi a magyarság múltja. Ez az, ami bennünket érzelmileg feldühít, és néhány hozzászólásunkban érzelmileg túlfűtötté tesz. Ez van emögött. Ez súlyos felelőtlensége a magyar közéle tnek, és megismétlem, ez egy szocialista örökségünk. Ezzel szeretnénk szakítani. Vágó Gáborra már nem is reagálok. A parlament bizonyos képviselőinek a hozzászólását mindig körüllengi a szocialista örökség, mondván, ne foglalkozzunk azzal, hogy kik vagyunk . Persze tudom, hogy a tudomány szempontjai, a tudomány vizsgálata is nagyon nehéz ennek a kérdésnek a biztos és alapos megválaszolásában, és azt is nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy százszázalékosan biztos és bizonyító erejű eredményre valószínűleg soha nem fogunk jutni. De azért lemondani önként ennek a kérdésnek a vizsgálatáról, az a Magyar Országgyűléshez, a nemzet templomához méltatlan hozzáállás. Mint ahogy a Pálffy képviselőtársunk hozzászólásából kiérezhető, egyébként jó szándékú viszonyulás is mél tatlan, mert amikor ilyen fontos, ilyen súlyos kérdésről van szó, akkor egyszerűen nem lehet érv és indok a diplomáciai siker. Amikor arról beszélünk, hogy kik vagyunk, mi a mi származásunk, és ezt hogyan tudjuk a magunk számára hosszúhosszú évtizedek els zakítottsága, tudati sötétsége után végre újra napvilágra hozni, akkor azzal érvelni, hogy a diplomácia igénye, szándéka ezt megköveteli, nos, ez méltatlan. (19.00) Nem beszélve arról egyébként, hogy a másik álláspontban, a turáni álláspontban rejlő diplom áciai lehetőség, azt gondolom, sokkal több töltettel rendelkezik, mint az észt vagy finn rokonsággal kapcsolatos diplomáciai lehetőség. Ugye, azt mondta Pálffy képviselőtársunk, hogy mi lenne, ha az észtek és finnek hallanák ezt a vitát. Bizonyára nem lenn e számukra talán annyira szimpatikus, de azért tőlük is megértést kérek. Azt kérem tőlük, értsék meg, hogy ezt a kérdést itt, Magyarországon hosszúhosszú évtizedekig nem lehetett átbeszélni, megbeszélni. Engem, Pálffy képviselőtársunkkal ellentétben, sokk al inkább aggaszt az, hogy mit szól ehhez a magyar társadalom és a magyar nemzetnek azon része, amelyik igenis szeretné a gyökereit ismerni, ha ezt a vitát megnézi. Engem ez a fajta aggodalom sokkal inkább eltölt. Nem szeretném, ha ezt a kérdést elviccelné nk vagy elbagatellizálnánk. Láttam néhány fideszes képviselőtársam arcán, hogy nem érti a Jobbiknak ezt a fajta hozzáállását. Úgy érzik, hogy a kákán is csomót keresünk, pedig egyszerűen arról van szó, hogy számunkra a múltunk, történelmi gyökereink tisztá zása alapvetően fontos kérdés. Ebben mi a legmesszemenőbbekig következetesek akarunk lenni, ezért adtuk be módosító javaslatainkat, hozzátéve, hogy bizonyos értelemben a mi támogatóink, a mi frakciónk sorai között még ez is öncsonkítás. Tehát mi nyitottak vagyunk arra, hogy ilyen politikai diplomáciai gesztusból a saját elveinken csonkítást végezzünk, de azt azért nem várják tőlünk, hogy eközben hallgassunk arról, ami viszont számunkra igazán szent kérdés. Ezért javasoljuk azt is a módosító javaslataink mel lett, hogy a finnugor rokon népek napjáról szóló határozati javaslat mellett az Országgyűlés fogadjon el egy turáni rokon népek napjáról szóló
