Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 5 (258. szám) - A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - JUHÁSZ FERENC (MSZP):
1215 kar vezetői… - kérem MSZPs képviselőtársaimat, hogy egy kicsit halkabban vigadjanak, mert nem tudom befejezni a gondolataimat. Köszönöm szépen. Tehát, ha a pé nzügyi függetlenséget nem teremtik meg, és az önkény eszközévé teszik a magyar rendvédelmi kart, akkor nem fogjuk elérni a független képviselet rendszerét, és ez, higgye el, nemcsak a rendvédelmi karnak, a rendvédelmi dolgozóknak, hanem a kormányzatnak sem jó. Hiszen ha nincs egy olyan szerv, amelyik akár a jobbító szándékú véleményeit is ki meri fejezni, akkor rosszabb döntések, akár rosszabb törvényjavaslatok előkészítésében mutatkozhat meg, és tulajdonképpen egy bábrendszert alkotnak, ami akár egy kormán yváltás esetén önöknek sem lesz jó, hogy nincs egy olyan ellenpont, amely a mindenkori - és itt hangsúlyozom, hogy mindenkori - kormány ellen fel tudja emelni a szavát, és attól némileg függetlenül tud működni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az írásban előre jelentkezett képviselői felszólalások végére értünk. Most a normál időkeretben kért szót Juhász Ferenc képviselő úr, MSZPképviselőcsoport. Öné a szó, k épviselő úr. JUHÁSZ FERENC (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt azzal kell kezdjem, remélve, hogy nem ártok nekik, egyet kell hogy értsek az előttem felszólaló ellenzéki képviselőtársakkal, az ő szakmai álláspontjukat minden tekintetben osztom. Ez az egyezőség nem egy politikai összeborulás, hanem azt gondolom, hogy a tények és a mostani helyzet pontos ismeretén alapul, és annak kritikai megközelítésén, hogy mit várunk el a magyar rendvédelmi k artól. Alapvetően a kormány szándéka a létrehozáskor az volt, hogy hogyan lehetne az egyébként nagyon sok tekintetben megosztott, de bizonyos értelemben erőt felmutató szakszervezetek egy részét gyengíteni, hogyan lehetne a munkáltatói érdekképviselet egye s jogosítványait egy olyan rendszerbe áthelyezni, amely közvetlenül a kormány felügyelete alatt áll, és biztosítja annak a politikai akaratnak a végrehajtását, amelyet a kormány megfogalmaz. Gyakorlatilag a kar létrehozásának motivációját ebben láttuk akko r is, és ez az álláspont az elmúlt időszakban mit sem változott, sőt a mostani módosító javaslatokkal csak megerősödött. Borzasztó nagy problémának tartjuk, hogy a kormányzat a fegyveresekre, a rendőrökre nem úgy tekint, mint egyenruhás állampolgárokra, ha nem úgy tekint, mint olyan alattvalókra, akiknek a parancs mindenféle tekintetben, mindenféle formában a legfőbb vezérlő elv, és nem ad nekik lehetőséget arra, hogy egyébként munkavállalóként, egyébként polgárként, egyébként a parancs tisztelete mellett bi zonyos jogosítványokat érvényesítsenek. Nagy baj, ha úgy tekintünk a rendőrökre, hogy csak és kizárólag a közrend, közvédelem, közbiztonság témakörével kell foglalkozniuk, és el kell feledkezzenek arról, hogy ők maguk teljesen természetesen családfenntartó k, el kell feledjék azt, hogy nekik is vannak személyes munkavállalói gondjaik. A kar megjelenése az elmúlt időszakban azt jelentette, hogy a szakszervezetek bizonyos jogosítványaikat nem tudták alkalmazni. Ennek a törvényjavaslatnak az esetleges elfogadás a azt jelenti, hogy még inkább kiszolgáltatottá válik majd a kormánynak a kar, részint azért, mert maga döntheti el, hogy mikor és milyen formában támogatja - erről képviselőtársaim beszéltek , ami teljességgel elfogadhatatlan, mert egy kliens szervezet l étrehozásának törvényi feltételeit teremti meg. Ha az az elvi álláspontja a kormánynak a karral kapcsolatosan, hogy ez egy független szerv, akkor egészen bizonyosan vagy normatív módon, szabályozottan kapja a támogatását, vagy nem kapja a támogatását, és m ég az is jobb, mint az a megoldás, ha valaki a kénye és kedve szerint, vagy éppen pillanatnyi politikai motivációi alapján dönti el, hogy most adok, máskor nem adok. Ez teljesen természetesen szervilis rendszert hoz létre, amely egészen bizonyosan nem fogj a szolgálni azokat az egyébként deklarált célokat, amelyeket korábban megfogalmaztak. Mi is adtunk be erre
