Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 11 (251. szám) - A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény, valamint a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosításáró... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - HEGMANNÉ NEMES SÁRA nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár:
122 ELNÖK (Balczó Zoltán) : Megkérdezem, kíváne még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Fel szólalót nem látok. Megkérdezem Hegmanné Nemes Sára államtitkár asszonyt, hogy válaszole a vitában elhangzottakra. Igen, öné a szó. HEGMANNÉ NEMES SÁRA nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Bár a vita elején ne m vettem részt, igaz ugyan, hogy Völner Pál államtitkár urat helyettesítem, de nem a helyettese vagyok, viszont átadta nekem azokat az információkat, amik elhangzottak itt a parlamenti vitában. Az első és legfontosabb, amit tudomásom szerint ő is elmondott az expozéjában, hogy a törvény fő célja a fiatalkorúak védelme volt, és a dohányfogyasztás visszaszorítása. Azt el kell hogy mondjuk, ahogy a fideszes képviselők is elmondták korábban, hogy a törvényjavaslat összeállítása során nem súgókat vettünk igénybe , hanem a nemzetközi példákat vettük alapul, elsősorban valóban az osztrák példát, ahol Ferenc József óta ez jól működik, és az Európai Unióban és Európában is nagyon sok helyen koncesszióba vagy ennek valamilyen formájába van adva a dohánytermékek árusítá sa, és azt önök is tudják, hogy nagyon sok helyen az alkohol árusítása is. Úgy gondolom, hogy a javaslat során komolyan átgondoltuk azt, hogy milyen módon érintiérintheti ez a kiskereskedőket, és folyamatosan tárgyalunk is a kereskedői szervezetekkel és a civil szervezetekkel az irányban, hogy elsősorban a vidéki kiskereskedők ne menjenek tönkre. Azt el kell mondjam, hogy maga a törvény perszonális. Gondolom, tudja mindenki, ez azt jelenti, hogy strómanokon, láncolaton keresztül nem lehet és nem éri meg ér tékesíteni, tekintettel arra, hogy egy településen például egy vállalkozó összesen három koncessziót kaphat meg. Tehát gyakorlatilag, amikor Magyarországon 25 és 40 ezer között taksáljuk a kiadható koncessziók számát, gyakorlatilag ezt lehetetlen megtenni olyan formában, hogy hármasával vagy ötösével valaki kiadná ezt a koncessziót egy szervezeten keresztül. Azt, hogy a kiskereskedők hátrányba kerülnek, nem osztom, tekintettel arra, hogy ezek a kiskereskedők komoly érdeklődést tanúsítanak a pályázat iránt, és komoly kérdéseket tesznek fel az irányba, hogy hogyan tudják beadni a pályázataikat. Valóban komoly súllyal szerepel a pályázati kiírásban az üzleti terv, méghozzá azért, mert komoly dologról van szó. Látnunk kell az üzleti tervben azt, hogy egy vállalk ozó vagy egy induló vállalkozó képes ezt az üzletet működtetni, tisztában van azzal, hogy milyen feladatai vannak, hiszen itt jövedéki terméket fog értékesíteni, pénztárgépet kell üzemeltetnie. Tehát legalább minimális gazdaságipénzügyi vagy vállalkozói i smeretekkel rendelkeznie kell. Ezért nem gondolom azt, hogy pályázatírókon keresztül van értelme és lehetséges ezt a pályázatot beadni. Hiszen ez a vállalkozás, mivel, mint mondtam, perszonális, nem tud eltartani olyan láncokat, egykét embert, családi vál lalkozásokat tud eltartani, és ami nagyon fontos, megváltozott munkaképességűeket tud eltartani, illetve azok foglalkoztatását tudja megoldani. Például ugye, a vidéki vendéglátóegységek vagy kocsmák esetében, ahol nem az a cél, hogy egyébként növeljük a fo rgalmat az alkoholfogyasztás vagy a dohányfogyasztás irányába, természetesen megérheti egy kistelepülési vállalkozónak, adott esetben kocsmárosnak, kereskedőnek, hogy megváltozott munkaképességűt alkalmazva indítson egy dohányboltot is. Maga a koncessziós díj mértéke gyakorlatilag a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. működési költségeit fedezi, nem egy adójellegű bevétel. Ahogy hangsúlyoztam, a számítások során figyelembe vettük a települési adottságokat, a települési létszámot is. Ezért aztán a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. esetében azok a megtermelt bevételek, amelyek a költségek levonása után maradnak, a dohánykereskedelem visszaszorítására, a fiatalkorúak dohányzási szokásainak visszaszorítására, adott esetben az ő e lrettentésükre szolgálnak. A nemzetközi példák alapján megnéztük azt is, hogy valóban milyen módon lehet azt elérni, hogy ez a kereskedő ne adjon 18 év alattinak dohányterméket, hogy ezt megakadályozzuk. Hiszen a mi tapasztalataink és adataink szerint ma a z üzletekben a fiatalok 45 százalékát kiszolgálják, pedig jelenleg is tilos. Ezért
