Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 4 (257. szám) - Az ülésnap bezárása - ELNÖK (Jakab István):
1144 Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Ön korr ekt módon bemutatta az előzményeket. Valóban az történt, hogy ez a vállalkozó, ez a RentGép alvállalkozókat jelentett be, ebben nem szerepeltek az ön által képviselt vagy ön által a napirend utáni felszólalásban említett cégek. Valóban, ezek gépbérleti, v agy ahogy ön is mondta, egyéb jogviszonnyal vettek részt a munkában. A dolog ilyetén jogi megítélése tiszta: mindenki olyan, aki akár egy írásbeli, akár szóbeli ráutaló magatartással létrejött szerződésben valamilyen teljesítményt produkált, és a megbízó v agy adott esetben a bérbevevő nem fizette ki, ön is pontosan tudja, bírósághoz fordulhat. Azért is maradtam itt, a személyes válaszadást remélve, mert amit ön képvisel, az emberileg tökéletesen érthető, ugyanakkor politikailag és szakmailag, úgy gondolom, nem követhető eljárás. Ön pontosan tudja, hogy egy minisztérium mibe szólhat bele és mibe nem. Természetesen nem helyeseljük sem emberileg, sem minisztériumként, ha valaki nem fizeti ki a neki nyújtott szolgáltatást. Az is nyilvánvaló, hogy egy ilyen cég e mberi megítélése, mondjuk, az én szememben jelentősen megváltozik. Ugyanakkor ön pontosan tudja, nem lehet ebbe belenyúlni. Megvannak Magyarországon azok a fórumok, amelyekhez ilyenkor nemcsak lehet, hanem kell is fordulni. Nekem az írásbeli válaszomban it t felsorolták a megyei egyeztető bizottságot, a kereskedelmi kamara mellett működő egyeztető bizottságot, és én is mondtam a bíróságot. Ön a magyar valóságot és a gazdasági realitásokat említette. Mind a ketten tisztában vagyunk azzal, hogy ma sok tízezer vállalkozó éppen az építőipari, akár mély, akár magasépítőipari vállalkozása során nem jut hozzá a pénzéhez. Anélkül, hogy itt a felelősséget meg akarnám osztani, azt még ilyen vitatható formában is a parlament nyilvánossága előtt azért azt el kell monda nom, hogy azok a vállalkozók, akik a jogszerű megoldást megkerülő, a megkötés pillanatában praktikusnak tűnő vagy járhatónak tűnő utat választottak, azoknak számolniuk kell azzal, hogy ez kockázatos. Magyarországon ma elfogadottá vált, hogy tulajdonképpen egyegy jogügylet alanya úgy érzi, hogy őt nem terheli a felelősség, de terheli. Tudom, hogy nehéz munkához jutni, tudom, hogy a szerződéskötés reményében sok kompromisszumra kényszerülnek, de ezt nem lehet jogkövető magatartásnak tekinteni. Sajnos számoln i kell azzal, hogy ennek veszélye van. Ez természetesen nem menti annak a cégnek a magatartását, amelyik egy elvégzett teljesítményt vagy egy szolgáltatott gép bérleti díját nem fizeti ki. De kérem, hogy ennek a harmadik és negyedik személyek által kötött, egyébként mind a beruházó jogköréből is és látóköréből is kiesett konstrukciókat sem a beruházónak, sem a minisztériumnak, kérem, ne akarja - hogyan mondjam - az erkölcsi felelősségévé tenni. Ismétlem, emberileg megértem, amit mond, és úgy gondolom, képvi selőként önnek dolga ezt elmondani, de nem a minisztérium dolga, lehetősége sincs rá, hogy ezekben jogi úton vagy más módon eljárjon. Úgyhogy innen is azt javasolom az ön által napirend utáni hozzászólásában felhozott és pórul járt cégeknek, hogy a bíróság előtt érvényesítsék jogaikat és követelésüket. Köszönöm, elnök úr. ELNÖK (Jakab István) : Megköszönöm az államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm munkájukat. Reggel 9 órakor folytatjuk az Országgyűlés ülését. Az ülésnap bezárása ELNÖK (Jakab István) : Az ülésnapot bezárom. Jó éjszakát kívánok! (Az ülésnap 1 óra 16 perckor ért véget.)
