Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 4 (257. szám) - Az Európai Uniónak a szomáliai biztonsági erők kiképzésére irányuló missziójához (“EUTM Somalia”) történő további magyar katonai hozzájárulásról szóló 1227/2011. (VII. 4.) Korm. határozat módosításáról szóló 1001/2013. (I. 2.) Korm. határozatban fogla... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik):
1072 Timbuktu vonzáskörzetében. Milyen nemzeti érdek kötődik ezekben a nemzetközi katonai missziókban való részvételhez? Tudom, hogy önök most is el fogják mondani, és már hallottuk is egy részét annak a naiv mantrának, amely szerint ha egy állam a kollektív védelemre jogot formál és a kollektív védelemre igényt tart, akkor bizony bizonyos vállalásokat is kell tenniük és nemzetközi missziókban szerepet is kel l vállalniuk. Hallottuk azt a megfogalmazást a külügyi bizottságban, hogy az ilyen típusú nemzetközi missziókban való magyar részvétel azért szükséges, mert ezeknek a szerződéseknek az alapelve az “egy mindenkiért, mindenki egyért”. Nagyon jól tudom, hogy ez jól hangzik és romantikus regényekben, meg Dumas által megírt romantikus regényekben ez nagyon jól csengő szólam. A probléma az, hogy a történelmünk során még soha nem tapasztalta Magyarország 1100 év alatt azt, hogy kívülről, külföldről, különösen a Ny ugat részéről megvédték volna, kiálltak volna érte, és viszonozták volna a vért, verítéket, pénzt, energiát, amit Magyarország arra fordított, hogy megvédje nemcsak önmagát, hanem adott esetben Európát, a nyugati civilizációt vagy azokat az értékeket, amel yeket közösnek vallunk. A történelmünk során hányszor kaptunk és hányszor számíthattunk külső védelemre és segítségre? Sajnos, nagyon elvétve és nagyon kevésszer volt erre lehetőség, vagy nagyon kevésszer láthattuk ezt; különösen az USA és Európa részéről nem volt erre példa. Attól az Egyesült Államoktól, amely a nemzetközi jogot a nap 24 órájában megsértve tartja fönn a nagyvilágban a hegemóniáját, azt hiszem, hogy a legnagyobb botorság és naivitás ilyen típusú viszonzást és a jövőben bármiféle kiállást és védelmet elvárnunk. Akkor, amikor visszatekintünk az 1100 éves történelmünkre, azt láthatjuk, hogy nagyon ritkán volt arra példa, hogy Magyarország nemzetközi elvárások mentén és nemzetközi elvárásokra alapozva vett volna részt idegen érdekek érdekében mi ssziókban vagy külső háborúkban. A kommunista diktatúra idején, amikor például a Varsói Szerződés keretében Moszkva felkérésére például Prágába 1968ban magyar csapatok is bevonultak, azt gondolom, hogy a legszégyenteljesebb foltja volt a magyar történelem nek. Egyetlen mentségünkül az szolgál, hogy megszállt ország voltunk, diktatúra alatt éltünk, és bizony az itthoni bábkormányok moszkvai elvárásoknak tettek eleget. Jelenleg azt látjuk, hogy az ilyen típusú felajánlások, amelyek Afganisztán, Szomália vagy legújabban Mali kapcsán történnek a magyar kormány részéről, két esetben történhetnek meg. Vagy akkor, ha jelenleg is bábkormány uralkodik Magyarországon, amely Brüsszelből és Washingtonból kapja az utasításokat, vagy pedig amelyik bár látszólag szuverén, de roppant rövidlátó, naiv és ostoba akkor, amikor azt gondolja, hogy ilyen típusú missziókért bármiféle hálát vagy a jövőben bármiféle viszonzást kaphat a nyugati szövetségeseinktől. (19.50) Tudjuk nagyon jól, hogy 2001. szeptember 11. óta mi zajlik a nag yvilágban: a terrorizmus elleni küzdelem mázával leöntve és a terrorizmus elleni küzdelem leple alatt folyik az egész világban - az Egyesült Államok vezetésével és sajnos Európa asszisztálása mellett - az új gyarmatbirodalom és az új gyarmatosítás korszaka . Szomorú, hogy az a Magyarország, amely 1100 éve folyamán soha ilyen típusú akciókban, gyarmatosításban és birodalmak építésében nem tevékenykedett, ezúttal odaállt a gyarmatosítók és a birodalomépítők oldalára. Ez nagyon szomorú, de hozzá kell tennünk az t, hogy ez Magyarország elhibázott külpolitikájának eredménye, a rendszerváltó elit számára meghatározó, szervilista, euroatlantista külpolitika eredménye. Nagyon jól tudom azt, hogy amikor az államtitkár úr és a bizottság is a jelentést leteszi az asztalr a, és a magyar honvédekről beszél, akkor itt egy szakmai anyagot láthatunk, és itt egy szakmáról beszélünk, a Magyar Honvédség és a magyar katonák helytállását, bátorságát, kiállását soha egy percig nem vitatjuk, és az, hogy a magyar katonák megállják a he lyüket bárhol a világban, adhat okot nagyon sok reménységre és nagyon sok bátorításra. Én magam is, amikor Ágh Péter említette az ugandai missziót, felidéztem azokat az emlékeket, amelyeket a tavalyi év tavaszáról
