Országgyűlési Napló - 2012. évi téli rendkívüli ülésszak
2012. december 17 (250. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - DR. VEJKEY IMRE (KDNP):
13 semmifajta költséget nem jelent bent lenni a felsőoktatásban. Tehát a kérdés az, hogy hányan fognak bejutni, ez azért értelmetlen, mert egy felü lről nyitott számról van szó, annyian, ahányan megfelelnek a minőségi követelményeknek. Bízom benne, hogy el fogunk tudni számolni jövő ősszel majd a konkrét számokról is akkor, amikor a diákok döntése értelmében kialakul ez a szám. Tehát a következménye m indennek az, hogy nincs tandíj, miután részösztöndíj sincs, tehát nem tudom, hogy mire gondol akkor, amikor tandíjról beszél, mert ebben a rendszerben értelmezhetetlen ez a dolog. Egyébként pedig azt azért ne hallgassuk el ebben a körben, hogy természetese n ma is a hallgatóknak majdnem a fele saját maga fizeti a képzését, erre továbbra is lesz lehetősége, és akkor megtartja magának azt a szabadságot, hogy utána az elhelyezkedés ügyében vagy más ügyekben milyen döntést fog hozni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Kövér László) : A közelgő karácsony ünnepére tekintettel a KDNP képviselője, Vejkey Imre is szót kért napirend előtt. Parancsoljon! DR. VEJKEY IMRE (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtá rsaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amint a naptárunkba nézünk, észrevesszük, hogy már csak egy hét, s mindjárt beköszönt a karácsony, Isten és ember találkozásának nagy ünnepe. Kérem ezért önöket, hogy a mindennapi rohanásokból legalább egy kis időre vonjá k ki magukat, keressenek egy nyugodt saj… (Derültség az MSZP soraiból. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Sajtot! Sajt, az jó!) - sarkot, gyújtsanak egy gyertyát, és annak fényénél gondolkozzanak el a karácsony lényegéről. Bár mostanában sokan azt mondják, hogy karácsonykor egy nagydarab kövér, piros ruhás, fehér szakállas személy jön, s hozza az ünnepet és az ajándékokat, de a szívük mélyén ők is a Csendes éjt várják. Kint hideg van, a fák már zúzmarába és jégbe burkolóztak, de ha karácsony ünnepére gondolu nk, akkor a lelkünkben mégis valami melegséget érzünk. Ez az érzés rá kell hogy ébresszen bennünket arra, hogy a szeretet melege nem kívülről jön, hanem a mindannyiunkban meglévő Istenképmásból ered. Ez ad hitet és reményt. Ez biztat botlásaink közepette is bennünket arra, hogy új emberek legyünk. Tegnap, advent harmadik vasárnapján a rózsaszín gyertya gyújtásának volt itt az ideje, hiszen az öröm vasárnapját ünnepeltük. Megkezdődött a visszaszámlálás, az adventi koszorú teljes fényessége már csak egy gyer tyagyújtásnyira van a karácsony ragyogásától, tehát van még időnk a felkészülésre. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor Isten elhatározta, hogy szeretetét fia által mutatja meg az emberiségnek, azt Mária és József házasságán keresztül tette. Ha pedig tudjuk, hogy Jézus életének nagy részét a családi fészek melegében töltötte, akkor a családnak bizonyosan védendő értéknek kell lennie. Így a karácsony lényege nemcsak az esti nagy dolgokban, hanem úgymond az apróbb napközbeni családi hagyományokban is rejlik, am elyek által a felnőttek is újra gyermekek lehetnek. Ez azért fontos, mert a gyermekeket Jézus nagyon szereti, hisz mint emlékszünk, azt mondotta: “Nézzétek, ilyeneké a mennyek országa, ilyenek legyetek!” Úgy tűnik, ez könnyű, de általában nem az, sőt ennek a feladatnak a megoldása életünk egyik legnehezebb dolga. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tudják, a szentestében az a gyönyörű, hogy mindannyiunk arcán, ha csak egy kicsit is, de feltündököl Jézus egyegy szép vonása, szeretete, türelme, jósága, megbocsátása és a remény. És mi az ünnep igazi ajándéka? Kinekkinek más és más, de valami összeköt bennünket, ez pedig az, hogy mindannyiunk üresedés felé hajló láthatatlan tarisznyája ismét feltöltődik szeretettel és jósággal, irgalommal és kedvességgel abból a célbó l, hogy azt a következő karácsonyig szétosszuk. Ne felejtsük el hát év közben kibontani tarisznyáinkat, és a magunk kiüresítése által mégis egyre gazdagabbá válni. Ne felejtsük azt sem, hogy annyi lehetőség van a hétköznapokban a szeretetre, annyi alkalom van jót tenni egymással.
