Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 25 (221. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - BARTOS MÓNIKA (Fidesz):
924 Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak alapján Magyarország számára kiemelten fontos feladat, hogy az uniós jogi aktusokban megfogalmazott kötelezettségeket a magyar jogba való átültetéssel és a végrehajtási szabályok megalkotásával teljesít se. A törvényjavaslat elfogadásával az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi jogsegélyforgalom felgyorsulása, az új jogsegélyformákra tekintettel a bűncselekmények felderítésének hatékonyabbá válása és eredményeként az ilyen irányú megkereséseket i génylő hazai büntetőeljárások gyorsabb befejezése várható. Én azt gondolom, ez valamennyiünknek nagyon fontos, és ezért kérem a tisztelt Házat ennek a törvényjavaslatnak az elfogadására. Köszönöm a figyelmet, elnök úr. ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kérdezem képviselőtársaimat, kíváne valaki még felszólalni a vitában. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem Répássy Róbert államtitkár urat, most kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Répássy Róbert: Nem .) Most nem kíván. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát lezárom. Tájékoztatom önöket, mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára is következő ülésünkön kerül sor. Tisztelt Országgyűlés ! Napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (dr. Latorcai János) : Most a napirend utáni felszólalás következik. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bartos Mónika képviselő asszony, a Fideszképviselőcsoportból: “UNESCOemlékév - a mi ünnepünk” címmel. Megadom a szót ötperces időkeretben. Parancsoljon, képviselő asszony! BARTOS MÓNIKA (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim ! Talán képviselőtársaim is megtapasztalták már, hogy az élet rossz időszakaiban, nehéz helyzetekben, akkor, amikor az ember nem elhordozni akarja a keresztjeit, hanem inkább megszabadulni tőlük, amikor minden reménytelennek látszik, mindig jön egy apró fé nysugár, egy kedves mosoly, egy találkozás, egy jó hír, valami, amibe bele tudunk kapaszkodni, ami új erővel tölt el minket, ami miatt elhisszük, hogy érdemes folytatni, hogy megéri a küzdelem. Ha ez így van a mi életünkben, akkor így van a családok, de a nagyobb közösségek életében is, sőt egy nemzet életében is. Küzdelmes éveket élünk, sokszor rossz szellemekkel harcolunk, gyötrődünk mindennapi keresztjeink alatt, és talán hajlanánk elhinni azt, hogy nem lesz jobb, hogy nem lehet jobb. De igenis jobb lesz ! Sőt, most, ezekben a nehéz, viharos időkben is lehetünk mi a világ példaképei, lehetünk mi azok, akik utat mutatnak másoknak. Én ezt éreztem tíz nappal ezelőtt Párizsban, ezt éreztem az UNESCOszékházban, a SzentágothaiSolti emlékév ünnepi eseményein. A tudomány és a zene ünnepe nemcsak két kiváló magyarnak, Szentágothai János professzornak, képviselőtársunknak és nemcsak Solti György zeneszerzőnek, karmesternek állított emléket, hanem egész nemzetünk előtt tisztelgett. “A magyarok valóban egy másik boly góról jöttek. Talán a Marsról. Boldogok vagyunk, hogy a mi bolygónkon élnek.” Ezeket a mondatokat nem egy tudományosfantasztikus könyvben olvastam, hanem ezek voltak Gretchen Kalonji, az UNESCO főigazgatóhelyettesének köszöntő szavai. “A tudomány gyönyör ű, és a magyarok ezt nagyon jól művelik.” Ezt Rodolfo Llinas professzor, akadémikus mondta a New Yorki Egyetemről. Az ő szavait erősítette, egészítette ki Colin Blakemore professzor az Egyesült Királyságból, aki úgy fogalmazott, hogy nem is érti igazán, m itől vagyunk olyan jók, hiszen ellentmondás van a tudományban elért kitűnő eredményeink és a kis
