Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 25 (221. szám) - Magyarország Alaptörvényének második módosítása címmel törvényjavaslat (T/8288. szám), valamint az egyes igazságügyi jogviszonyokban alkalmazandó felső korhatárral kapcsolatos törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. KOLBER ISTVÁN (független): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
808 sem éri el, mondjuk, a görög bírákénak, vagy pedig a magyar bírói kar egy főre jutó bírói segédszemélyzetének a száma Európában szinte messze a legalacsonyabb. És természetesen még akkor olyan elemekről is beszél ni kell, hogy a fegyelmi eljárások száma aránytalanul kevés. És ez nem azért van, mert a magyar bírósági jogszolgáltatási gyakorlat olyan tökéletes, hanem egyszerűen nincs egy jól átlátható, jól működő olyan mechanizmus, amely korrigálná az olyan, bírói fü ggetlenség elvét sárba tipróan eljáró bírókat, akik a hatályos jogrend fölé, mellé vagy azon kívül helyezik magukat. Tehát nagyon komplex a kérdés, és mi akkor tudtuk volna igazán aggálymentesen támogatni a kormányzat törekvéseit, ha mindjárt az első pilla nattól kezdve az igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságának az előmozdítása lett volna a meghirdetett fő cél, és egyben az a fajta tisztulás, az a fajta szükségképpeni változás, amiről mi nagyon sokat beszéltünk. És itt megint csak visszautalok arra, ho gy 2002 és 2010 között - ezt az emberi jogi bizottság jelentése is igazolja, amit jómagam készítettem elő - tucatnyi olyan kirívó jogsértést követett el az akkori államszervezet, annak sajnálatos módon nem csak a rendőri és ügyészi szervezetrendszere, de a bírói szervezetben is voltak olyan elemek, amelyek egyértelművé tették, hogy politikai nyomásra hoznak döntéseket. És ilyen bírák számára, úgy gondolom, hogy nem jelenthet mentesülést a bírói függetlenség mögé való bújás, igenis nekik számolni kell azzal, hogy arra irányadó eljárásban felelősségre vonásra kerülnek. Ezt mi szorgalmaztuk volna, sajnálatos módon a kormánytöbbség ezt nem támogatta. Most megnézve tehát a konkrét kérdést. A korábbi kétperces hozzászólásokban, illetve a vezérszónoki hozzászólásai nkban is jeleztük, hogy nyilván az alaptörvény azon kitételét, hogy az általános nyugdíjkorhatárhoz igazították a bírák nyugállományának idejét, ezt most nem lehet itt vitássá tenni, amellett, hogy lehet aggályokat hangsúlyozni. Mi elvszerűen ezt azért tám ogattuk, azt mondtuk, hogy egy jó irány, de a végrehajtását… - tehát egyértelműen van egy alkotmánybírósági határozat, amely egyébként sajnálatos módon nem kap kellő teret a törvények indokolásában. Tehát úgy gondolom, hogy ez egy alkotmányos kötelezettség e a kormányzatnak, hogy ha az Alkotmánybíróság döntése teremt olyan helyzetet, hogy nemcsak hogy egy, a bírák a jogállásáról szóló törvényt, hanem még ráadásul az egyébként átmeneti rendelkezési szabályokat tartalmazó, de alaptörvény részévé tett szabályok at módosítani kell, akkor ez kellene legyen az indokolásban is, az általános indokolás meghatározó eleme, hogy mik voltak azok a dilemmák, amelyeket az Alkotmánybíróság határozata aggályosnak mondott, és ehhez képest kell meghatározni azt a megoldási rends zert, azt a javaslatot letenni az asztalra, ami az alkotmányellenesnek nyilvánított szabályokkal előállt helyzetet orvosolja. Tehát ezt hiányoljuk, és ezért nem árt, ha visszautalunk arra, hogy mi itt a fő dilemma. Az Alkotmánybíróság határozatából azt eme lem ki, amelyben azt mondja a 101. pontban, hogy “A bírók kijelölésében nem érvényesül feltétlen automatizmus, és az ügyelosztási rendtől az eljárási törvényekben szabályozott esetekben, illetőleg igazgatási úton a bíróság működését érintő fontos okból el lehet térni. A törvényes bíró garanciáját egyértelműen sérti az olyan törvény, amely viszonylag rövid időn belül eredményezi a bírói tisztség időtartamának lerövidülését, vagyis a bíró gyors eltávolítását tisztségéből.”. Tehát mi kezdettől fogva ezt a prob lémát láttuk magunk előtt, és erre hívtuk fel a kormányzat figyelmét. A mostani javaslatcsomag azt az utat követi, amit egyébként az Alkotmánybíróság határozatának 103. pontja mint lehetőséget felvet. Tehát a 65. életévet mint elméletileg jó korhatárt, átm eneti korhatárt az Alkotmánybíróság határozata is tartalmazza. Mi ezt a korhatármeghatározást mint átmeneti szabály iránytűjét, nem tudjuk kritika nélkül elfogadni, de azt mondjuk, hogy nem is feltétlenül a legrosszabb megoldás. Tehát lehet itt sokféle me goldásban gondolkodni, de a 65. életév önmagában nem rossz átmeneti szabály. (12.00)
