Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. december 4 (246. szám) - Az egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Jakab István): - GÚR NÁNDOR (MSZP):
4681 A 15. ajánlási pontban a juttatások tekintetében fogalmazódik meg némi kétely. Valójában arról szól a történet, hogy a tanuló részére, aki gyakorlati képzésben részt vesz, járe vagy csak adható valami. Mi úgy gondoljuk, hogy mint a szakképesítéssel betöltött munkakörökben foglalkoztatottak esetében, úgy a gyakorlati képzésben részt vevők vonatkozásában is ugyanúgy kell ho gy járjon, és ne csak adható legyen mindaz, ami egyébként a szakképesítéssel kapcsolatos gyakorlati képzésben részt vevő tanulót szerintünk megillet. Itt megítélésünk szerint egy helytelen fogalmazás van a törvénytervezetben, amikor a juttatások adhatóságá ról szól, és nem arról, hogy ez jár. E tekintetben tehát azt gondoljuk, hogy változtatást kellene eszközölni. És még két dolog az ajánlási pontokhoz illesztetten. Az egyik az, hogy a 17. ajánlási pont elképesztő számunkra, a törvénykezés mai “kultúrájába” persze belefér. Merthogy ez a 17. ajánlási pont egyébként a bizottság által benyújtott ajánlási pont, ami gyakorlatilag olyan kérdésekkel foglalkozik a szakképzési és felnőttképzési törvény keretei között, ami nem mást, mint a Nemzeti Eszközkezelő Zrt.t, és más olyan fontos kérdéseket érint, amelyeknek semmi, de semmi közük a szakképzéshez vagy a felnőttképzéshez. Úgy gondoljuk, a kormánynak tudni kellene gondoskodni arról, hogy egy megfelelő törvénykezési menetrend keretei között azon kérdéseket, amelyek testidegennek tekinthetők, ne a szakképzési és a felnőttképzési törvény keretei között akarja rendezni. Az ócsai lakótelep vagy egyéb más fontos kérdések kérdésköre például nem ide tartozó kérdéskör. Azt gondoljuk, hogy ez minősíti önmagában azt a törvényk ezési menetrendet és mikéntet, ahogy ez zajlik. Ezért ez a 17. ajánlási pont, amely természetesen a bizottság többségének, kormánypárti többségének a támogatásával kerül a parlament elé, jeleznem kell a bizottság elnökeként is, hogy hát nem igazán helyénva ló. Nem igazán helyénvaló. No, de a szakmai kérdésekhez visszatérve, az ajánlási pontok mellett azt szeretném mondani, hogy Kucsák László képviselőtársam érint néhány olyan kérdést, amely annak a biztonságát próbálja megteremteni, hogy akik a szakképzésben részt vesznek vagy a felnőttképzés keretei között részt vesznek, azok nagyobb biztonság mellett tudják ezt a tevékenységet végezni. Azt gondolom, azok a tartalmak, amelyek erről szólnak, a részt vevő hallgató, tanuló, szakmai tudást elsajátító érdekeit ké pviselik, többségében, még azt is mondom, szellemiségében adott esetben helytállóak és támogathatóak is. Viszont az orbáni szakképzés politikája hitem szerint megbukott. Ezt az elmúlt két és fél esztendő támasztja alá. Egyszerűen abból fakadóan, hogy a vál lalkozások 1,3 százaléka… - Riz Gábor rázza a fejét, nézek rá, hiszen ő szakember is e területen; Gábor, majd a válaszodban a kétpercesedben szívesen hallgatlak , a vállalkozások 1,3 százaléka az, amely a gyakorlati képzéssel foglalkozik ma Magyarországon . Félelmetesen összezsugorodott azok köre, akik ma energiát, invesztíciót, pénzt, sok minden egyéb mást szánnak arra, hogy szakképzéssel, gyakorlati képzéssel foglalkozzanak. Éppen ebből fakadóan, és ezt nem én találom ki, KSHkimutatások alapozzák meg ezt az arányszámot, azt szeretném csak jelezni, hogy rengeteg tennivaló van ezen a területen. Főleg és akkor, ha azt akarjuk elérni, amelyek egyébként a kormány hangoztatott célja is, csak a cselekvések tekintetében nem köszön vissza, hogy Magyarországon a fo glalkoztatás nőjön. Azt hiszem, úgy látom, és minden ismeretem arról szól, hogy egyébként Magyarországon még a szorított feltételek melletti magyar munkaerőpiacon is a jól képzett, szakmai tudással felruházott munkaerőnek van helye, van létjogosultsága. Tö bb tízezer ember elhelyezkedési lehetőségét erősíti meg az, ha megfelelő kompetenciákkal, szakmai tudással felruházottan áll a munkaerőpiac irányában. Egy a lényege a történetnek, én ebben a törvénytervezetben sem, majd a nyári törvénytervezetben is, ami m ár akkor törvényerejűvé vált, sem láttam azokat a pozitív ösztönzőket, amelyek abba az irányba vinnének, ami a célfelület kiteljesedését hozhatná magával. Azt szeretném tehát mondani utolsó gondolataimban, hogy nem véletlenszerűek voltak azok a módosító ja vaslatok és az ajánlástervezetben megfogható pontok, amelyeket jeleztem. Annak a hátterében mindmind az
