Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. december 4 (246. szám) - „Az Országgyűlés tűzze napirendjére a szigetközi Öreg-Duna-meder és a győri Mosoni-Duna-szakasz vízgazdálkodási megoldásainak megvitatását” című országos népi kezdeményezés tárgyalása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - BARTOS MÓNIKA (Fidesz):
4643 figyelembev ételével. Mi a vízlépcsőmegoldást nem zárjuk ki, és mi vagyunk az egyetlen párt, amelyik ezt nem zárja ki a megoldási javaslatok közül. Egyébként pedig, amit a demokráciához való viszonyunkról mondott, ahhoz csak annyit fűznék hozzá - és tényleg nem fogok többet politikai provokációknak felülni , hogy a mai magyar parlamentben a legdemokraktikusabban működő párt szerintem a Jobbik. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen. Gőgös Zoltán képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr! GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Nagy érdeklődéssel figyeltem a vitát. Nagyon sok mindenről szó volt, energetikáról, vízenergiáról s a többi, de egy dolog nem igazán került még szóba: miért lenne fontos, hogy kics it másképp kezeljük a vizeinket. Nos azért, hogy ne folyjon ki több víz Magyarországról, mint amennyi bejön. Ugyanis ott tartunk, hogy Magyarországon egyre szűkül össze az a terület, amit öntözünk, és sajnos eljutottunk oda, hogy értékesebb növényeket nem tudunk bevállalni termelésre - ez igaz a vetőmagra, a szántóföldi zöldségkultúrákra , mert senki nem olyan őrült, hogy nagyon értékes, több millió forintos árbevétellel kecsegtető növényeket olyan helyre telepít, ahol nem lehet öntözni. Én mindent elfogad ok, hogy nagyon védjük a környezetünket, én ezt abszolút respektálom, de azért azt is tudni kell, államtitkár úr, hogy 200 forint a krumpli, és lehet, hogy 300 forint lesz februárra. Ez hogy jön ide? Ha sokkal többet tudnánk öntözni, akkor valószínűleg hár omszor annyi termett volna. A másik: a 60 ezer forintos kukoricát már nagyon megéri öntözni. 20 ezer forintos kukoricánál nem biztos, hogy erről beszélgethetnénk, és nem megy lejjebb az ára. Amikor arról beszélünk, hogy Magyarországnak mik az adottságai, n os, azokat egyáltalán nem tudjuk kihasználni, és egyre kevésbé tudjuk kihasználni a normális mezőgazdasági adottságainkat, részben azért, mert amit megtermelünk, azt olcsó vízi úton nem tudjuk kivinni az országból, és ezért drágák vagyunk a harmadik világb an - mert ez is következménye ennek az egész Duna- és Tiszaproblémának , a másik pedig az, hogy lényegesen nagyobb területeket tudnánk öntözni, ha nem politikai cirkuszt csinálnánk e körül a történet körül, hanem azt néznénk meg, hogy mi az az optimum, a mi még a vizet is megtartja és nem teszi tönkre a környezetet. Szerintem ebben kellene nekünk közös nevezőre jutni és nem arról kellene vitatkozni, hogy termeljünke vízi energiát vagy sem. Ennél sokkal, de sokkal fontosabb ügyek is vannak, amelyek megoldá sa viszont szerintem nem tűr halasztást, mert ha így haladunk, akkor az Alföldön előbbutóbb semmit nem fogunk tudni termelni, és ugyanez lesz a homokhátságon is, ami pedig a Duna mellett van. Köszönöm szépen a figyelmüket. ELNÖK (dr. Latorcai János) : Kösz önöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra a Fidesz képviselőcsoportjából Bartos Mónika képviselő asszony következik. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő asszony! BARTOS MÓNIKA (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Bevallom képviselőtársaimn ak, hogy számomra különös élmény éppen ebben az esztendőben az ÖregDunáról, a Szigetközről vagy a MosoniDunaszakaszról beszélni, hiszen ebben az évben ünnepeljük Szentágothai professzor úr születésének centenáriumát, aki - ahogy képviselőtársam is elmon dta - sokszor beszélt ebben az országgyűlési teremben ezekről a kérdésekről. Ha a népi kezdeményezésről beszélünk, azt a kérdést is fel lehet vetni, hogy mi köti össze a neurobiológus Szentágothai professzor urat azzal a 71 ezer emberrel, aki aláírta ezt a népi kezdeményezést. Professzor úr pontosan úgy fogalmazott, hogy “én veszélyhelyzetet látok”.
