Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. december 3 (245. szám) - A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - A Felvidékről kitelepítettek emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik):
4513 Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előterjesztésben lakosságcseré ről, dekrétumról, sok minden olyanról beszélünk, amellyel érintett volt családom, egyike azoknak, akiknek el kellett tűrni mindazt, ami akkor megszületett, és mindazt el kellett viselni, amit akkor az emberekre kimértek. A családom egyike azoknak, akiket á llampolgárságuktól akkor megfosztottak, és közösségükből kizártak. Sokszor beszéltünk arról otthon, hogy amikor vonatra ültették őket, és kisgyerekként indították el őket sok száz kilométerrel arrébb, hogy otthont találjanak és ott új életet kezdjenek, egy idegen faluban, akkor az mit jelentett a család számára. Ilyen háttérrel én mégis azt javaslom önöknek, hogy ne a régi sebeket akarják újra feltépni, hanem valóságos megoldásokat keressenek egy új környezetben, európai környezetben. Azt ajánlom önöknek, a Demokratikus Koalíció képviselői nevében is, hogy másként segítsék azokat, akik emlékezni kívánnak. Ne csak letudott emléknappal essenek ezen túl, hanem valóságos cselekedetekkel, a népek együttműködésének, együttélésének segítésével segítsenek, ne csak e zzel próbálkozzanak ezt letudni. Ezért mindaddig, amíg önöktől igazán őszinte együttműködést és nem csak letudni tudó magatartást nem látunk, addig tartózkodással tudjuk támogatni és figyelni mindazt, amit önök tesznek. Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Szávay István képviselő úrnak, Jobbik. SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót. (Zaj. - Az elnök csenget.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársa im! Nagyon örülök annak, hogy Varju képviselő úr nem ismételte meg azt a fröcsögést, amit hallhattunk tőle a javaslat vitájában. De erre majd szeretnék később kitérni, csak engedjék meg, hogy magáról a javaslatról beszéljek. Két zárószavazás előtti módosít ó javaslatról beszélünk, mindkettőt magam nyújtottam be. (Zaj. - Az elnök csenget.) Elmondtuk az általános és a részletes vitában is, hogy kétségkívül egy jó szándékú, de véleményünk szerint nem teljesen jól megírt javaslatról van szó, amiről most beszélün k. Két olyan módosítást eszközöltem, amit azért mindenképpen szeretnék önöknek megfontolásra ajánlani, amely kikerekítheti ezt a - még egyszer mondom, kétségkívül jó szándékú - javaslatot. Több ellentmondás is szerepel egyébként az 1. és a 2. pont között… ELNÖK (Lezsák Sándor) : Képviselő úr, egy kis figyelmet kérek szépen! (Csenget.) Tisztelt Országgyűlés! Egy kis figyelmet kérek! Nem lehet érteni Szávay képviselő urat, nem hallom, hogy mit mond. Öné a szó. SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik) : Szó val, a javaslat 1. pontjában eredetileg az a kitétel szerepelt, hogy a lakosságcsereegyezmény alapján kitelepített felvidéki magyarokról kíván a javaslat emlékezni. Arra az előterjesztő képviselőtársam is rájött, hogy azért egy szélesebb körre kellene von atkoztatni a javaslatot, így több olyan ellenzéki módosító javaslatot is támogatott, amely ezt a kört valóban tágította, és megpróbált belefoglalni mindenkit, akiknek valamilyen üldöztetés miatt, felvidéki magyar családoknak a szülőföldjüket el kellett hag yniuk vagy éppen kényszermunkára hurcolták őket. (18.40) Ugyanakkor egy ilyen módosító javaslat elfogadása éppen az eredeti szöveget, a lakosságcsereegyezményre való utalást hagyta ki a javaslatból, bár meghagyta ennek a kezdő időpontját, április 12ét, m agába a törzsszövegbe azonban ez mégsem került be. Én ezt mindenképpen javaslom és fontosnak tartanám, hogy ne csak egy magyarázat nélküli dátummal, hiszen hogy miért április 12. a kitelepítések emléknapja, ez csak az indoklásból derül ki, magának a
