Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 29 (244. szám) - Az egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - FERENCZI GÁBOR (Jobbik):
4397 ELNÖK (Balczó Zoltán) : Most megadom a szót két percben Révész Máriusznak, a Fidesz képviselőjének. RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűl és! Azt a kérdést kell feltennünk, hogy ha eggyel hátrébb lépünk, hogy hozzá kelle nyúlni a szakképzési rendszerhez vagy sem. Nézzünk néhány adatot! Ha megnézzük a magyar szakképzési rendszert, akkor az derül ki belőle, hogy bár 18 éves korig tartott papí ron a tankötelezettség, de a szakképzési rendszerben részt vevő diákok közel 30 százaléka lemorzsolódott. Még szomorúbb a kép egyébként, ha azt nézzük, hogy a hátrányos helyzetűeknél mi az arány. A hátrányos helyzetűeknél ez az arány eléri az 50 százalékot . Ezt az adatot egyébként abból a Zöld könyvből mondom, amit Hiller István készíttetett. Tehát papíron van egy nagyszerű szakképzési rendszer, az első két évben döntően elmélettel kell foglalkozni, négy évig tart, és közben egyébként ilyen adatok derülnek ki belőle. Köztudott az is, hogy nagyon sok szakképző intézménybe a tanárok sajnos csak túlélési gyakorlatra jártak be, és alig várták, hogy vége legyen a szakképzésnek. Számos szakképző intézménybeli tanárral beszéltem, aki azt mondta, hogy sajnos azokra a gyerekekre, akik az iskolájába járnak, nem mernének rábízni olyan szakmunkát, amit ők tanítanak nekik. Ha megnézzük, még vannak nemzetközi összehasonlítások, amelyek azt mutatják, hogy a magyar szakképző intézményekbe járó gyerekek 80 százaléka szövegért ésből és matematikából alig éri el az elégséges szintet. Ha még azt az adatot is hozzávesszük, hogy egyébként az OECDországokból a szakképzettséget szerző gyerekek legkisebb arányban Magyarországon tudnak elhelyezkedni, akkor, tisztelt képviselőtársaim, e zekből az adatokból teljesen egyértelmű, hogy ezzel a szakképzési rendszerrel valamit kellett csinálni. Ez a szakképző rendszer így nem maradhatott. Azt hiszem, hogy a kormány felvázolt egy utat, bizonyos fenntartásaim nekem is vannak, de őszintén reményke dem, hogy a mostani helyzetnél csak jobb lehet, mert az, ami most volt az elmúlt 20 évben - én nem is az elmúlt 8 évre mondom ezt , ami az elmúlt 20 évben kialakult, az a statisztikák szerint (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét .) Európa legrosszabb szakképzési rendszere volt. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Megadom a szót két percben Ferenczi Gábornak, a Jobbik képviselőjének. FERENCZI GÁBOR (Jobbik) : Köszönöm szé pen, elnök úr. Egyetértek Révész Máriusz képviselőtársammal abban, hogy valamit kell kezdeni a magyar szakképzéssel, csak mi azt sérelmezzük a magunk részéről, hogy a lemorzsolódó tanulókkal valójában ez a koncepció sem tud kezdeni semmit. Tehát a Hídprog ram nem ad választ a lemorzsolódó tanulókra, illetőleg mi a magunk részéről azt gondoljuk, hogy a bentlakásos iskolahálózat kiépítése lehetne egy valós megoldás arra, hogy mit kezdjünk ezekkel a nagyrészt halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekkel. Itt ka pcsolódnék Pichler képviselő úrhoz, hogy mi milyen javaslatokat fogalmaztunk meg. Annak idején a szakképzési törvény vitájában jómagam is beadtam számos módosító javaslatot, amelyek alapvetően arra irányultak, hogy a szakképzési törvénybe kerüljenek bele s okkal markánsabban a gyermekeknek, a pedagógusoknak, illetőleg a szülőknek a jogai, de hiába kerestem például az értelmező rendelkezések között az iskolai tanulói felügyelet definícióját, ezt például nem vették be, pedig a bizottsági ülésen főosztályvezető úr is elismerte, hogy folyamatosan egyeztetnek a Magyar Szülők Országos Egyesületével. Nem vették bele azt a javaslatunkat sem, hogy ha baleset ér egy tanulót egy cégnél, akkor ne egyből a tanuló legyen ezért a hibás, hanem valósuljon meg az, ami egy isko lában, kollégiumban, hogy alapvetően a cég felelős az ő területén gyakorlati oktatáson részt vevő gyermek testi és szellemi
